Csakhogy a hódmezővásárhelyi polgármestert nem lehet visszafogni, ami már nemcsak a benne korábban az Orbán Viktort leváltani képes újabb reménységet látó holdudvarban, hanem a pártvezetők körében is egyre nagyobb aggodalmat és frusztrációt kelt. Elemzők szerint ennek következménye az is, hogy a minapi országértékelő beszéd programján sem volt demonstratív kiállás mögötte, Jakab Péter Jobbik-elnök egyenesen megalázásnak is beillő, kétmondatos felvezetőt mondott csupán a rendezvényen. Úgy tudjuk, Jakab személyesen is ki van borulva a listavezető szereplésén, ezért ahol lehet, betart neki. És erre akad is lehetősége.
Gyurcsány Ferenc legfőbb szövetségese, Jakab Péter volt a főszereplője a köztársaságielnök-jelölés körüli mizériának. A hivatalosan Márki-Zay által ajánlott, a többi öt párt támogatását maga mögött tudó Iványi Gábor lelkész megvétózásával – a Telex értelmezése s lapunk információi szerint is – a Jobbik elnöke valójában a kormányfőjelöltnek akart üzenni, befolyását demonstratív módon gyengíteni. A korántsem kormánypárti portál szerint „Gyurcsányék elsősorban a közös miniszterelnök-jelölttel szembeni pártfölényt akarták ezzel a lépéssel is megerősíteni”. Sikerült is nekik, hiszen végül Róna Péter lett a befutó, igaz, a fordulat előtti napokban a listavezető már belengette, személy szerint nem is tartja fontosnak benevezni az államfői posztért. „Nekem ez a kérdés huszadrangú” – fogalmazott napokkal a váratlan bejelentés előtt Márki-Zay a Partizán műsorában, kvázi előremenekülve a fiaskó miatt.
Kiújultak a lekottázott előválasztás idején némileg elcsendesedő konfliktusok”
A parlamenti erőviszonyok alapján bizonyosan a Fidesz által javasolt Novák Katalin lesz a befutó, a balos aspiránsnak csupán egy tizenöt perces szónoklat jut az Országgyűlésben március 10-én, a szavazás napján. Január elején még erre hivatkozva lényegében azt közölték az ellenzéki pártok, hogy nem is állítanak jelöltet. Volt más magyarázatuk is. „Az egységes ellenzék – a Közös alap programnak megfelelően – elkötelezett amellett, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül, a nép által válasszák meg, és az áprilisi kormányváltás után meg is valósítja ezt” – szólt az akkori indoklás. Ebben is lett volna logika, a hetek múltával a pártok mégis arra jutottak, keresnek valakit, aki „ellenpontozza” Novákot. Ő lett volna Iványi, aki el is vállalta a megbízatást, sőt egyenesen készült a lehetőségre. Csakhogy a baloldal hatalmi harcai közbeszóltak.
Kapkodás és kármentés – összegezhető Török Gábor politológus véleménye a történtek kapcsán, ráadásul Róna jelölése magát az érintettet is meglepte kicsit, nem is beszélve az egyre elkeseredettebb balliberális holdudvarról. A volt LMP-s közgazdász fogadtatása finoman szólva sem volt pozitív ebben a körben, így az sem zárható ki, hogy az esélytelenség és az ellenállás hatására végül mégsem vállalja a feladatot. „Király Júlia, aki az egyesült ellenzék gazdaságpolitikai szakértője, nyilvános támogatója, valamint a közös program egyik kidolgozója egy MZP-nek és szakértő kollégáinak címzett levelében bejelentette, hogy a jövőben nem vállalja az egyesült ellenzék nyilvános támogatását – kivéve, ha Róna visszalép köztársasági elnöki jelölésétől” – mutatott rá az ugyancsak kritikus Békesi László volt MSZP-s pénzügyminiszter. (Róna Péter szakmai pályafutásáról és az őt ért ellenzéki kritikákról Makronóm rovatunkban olvashatnak bővebben.) Lapzártánkig nem született meg a döntés az esetleges visszalépésről, ám a nyomás fokozódik az érintetteken.