A Tragédia nem ért véget

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

A jelenleg ismert világ pusztulása után az Úr új alkut köt Luciferrel: a bukott angyal egy féreglyukon át visszavezeti Ádámot és Évát a 20. századba, valamint a közeli jövőbe. Az utazásra annál inkább is szükség van, mert az új Édenben eszmélő, madáchi fantázia szülte első emberpárnak megfelelő szókészlete sincs az addig elképzelhetetlen történelmi kataklizmákra és személyes sorstragédiákra, amelyek az emberiségre vártak a század folyamán – és amelyek a jelen kihívásait látva várhatnak rá a jövőben is. A megismerés és a megtapasztalás, nem utolsósorban az emlékezés és az emlékeztetés lehetőségét a keretjátékba írt négy szín kínálja fel, melyeket négy kortárs író – a Térey János tragikusan korai halála miatt helyébe lépő Darvasi László, Závada Pál, a keretjátékot is jegyző Márton László, valamint Tasnádi István – írt. A darabot a színház négy rendezője, Szikora János, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Bagó Bertalan vitte színre a társulat közel teljes színészi gárdájának részvételével. A hosszúra nyúlt 19. századból az éppen kifutni készülő Titanic fedélzetén lépünk át a jövő optimista ígéretével kecsegtető 20. századba, melyben az Úr ha nem halt is meg, hallgatásra van ítélve. A következő, Nagyvárad–Berlin–Nagyvárad-tengelyen játszódó szín erős magyar vonatkozásokkal mutatja be a múlt század két nagy totalitárius rendszerének struktúráit, benne azokat a legkevésbé sem szívderítő alternatívákat, amelyek a látványos karrierektől a szerény egzisztenciákon, piszkos alkukon és bűnös megalkuvásokon át a fizikai megsemmisülésig széles skálán váltakoztak. Szívmelengető, olykor sírva nevettető a Riviéra színe: azt a Picassót állítja középpontba, aki karrierje csúcspontján egyforma lelkesedéssel vállalja Sztálin hasznos idiótájának szerepét, és keresi a multimilliomos műgyűjtők kegyeit, hogy aztán a feleségétől elhagyatva egyre inkább szembenézzen az öregedés és az eljelentéktelenedés kihívásaival. A negyedik színben egy luxusjachton találjuk magunkat, amely éppen zátonyra fut egy csendes-óceáni szemétszigeten. Ennél szimbolikusabb nem is lehetne a megérkezés abba a közeljövőbe, amelyben a jacht filantróp tulajdonosa – az ökopesszimizmustól a transzgenderig – polkorrektségtől mentesen szembesül korunk aktuális kérdéseivel.