Szükségünk van a rituálékra. Szükségünk van a visszatérő, ismétlődő, biztos családi szertartásokra az életünkben, gyerekkorban különösen.
A gyerekkori szentestékhez a kis, másfél méteres, színes égőkkel, apró műanyag játékokkal és angyalhajjal gazdagon díszített mesekarácsonyfa mellett elválaszthatatlanul hozzátartozott a nagycsaládi együttlét. Vándorlós szentestéink voltak. A kiterjedt család egymástól távol élő részeinél ki-ki felállította a saját fáját, apai nagyszüleim erdei fenyőt valódi gyertyákkal, nagynénémék plafonig érőt csillagszórókkal, anyai nagymamámék a szobai örökzöldre aggattak néhány díszt, nálunk pedig ott állt a mesefa. Kora délután mindannyian összejöttünk, és egyik otthonból vándoroltunk a másikba, szépen egymás után.
Mindenhol hasonló forgatókönyv szerint zajlott az ünneplés, az egyik szobában énekeltünk, aztán csengetés, és mi, gyerekek szaladtunk, téptük fel a csukott ajtót, amely mögött rácsodálkozhattunk a feldíszített fára. Körbe álltunk, éneklés közben mi már az ajándékokat lestük, próbáltuk kitalálni, mit rejtenek a dobozok, majd a házigazda megajándékozott minden vendéget. Aztán felkerekedtünk, és mentünk a következő helyszínre. Mindenütt volt, aki ajándékot adott és aki ajándékot kapott, s mindenütt megvoltak a jól ismert és szeretett sütemények. A szenteste koreográfiája évről évre pontosan ugyanolyan rendet követett, csak minden esztendőben tapasztaltabbak lettünk.
Mint írta, a mikrobuszokba tuszkolt, erőszakkal elhurcolt járókelők annyira gyakori jelenséggé váltak, hogy már külön kifejezés is született rá a sajtóban: „busification”.
A csütörtöki nappal azonnal berendelte a Külügyminisztérium Ukrajna budapesti nagykövetét, miután ukrán toborzótisztek kényszersorozás közben megvertek egy magyar férfit Kárpátalján, aki később belehalt sérüléseibe.
A miniszterelnök leszögezte, „ezekben a nehéz órákban önök mellet állunk.”
A mackó (The Bear) nem valami gyerekmese ezzel a címmel, hanem egy élet és lélek mélyére fúró, filmes sorozatként megszületett kortárs dráma.
Július 4-én eltemettük. Mennyi tisztelet, mennyi szeretet volt ott a levegőben! Rengetegen jöttek, Orbán Viktor és Németh Zsolt is, csendben kísértük őt utolsó útjára. Boris Kálnoky írása.
Európa szerte megugrott a zöldségek és gyümölcsök ára a rossz idő miatt, a májusi hidegnek még most is érezhetjük a hatását, emiatt nem tudott csökkenni júniusban az infláció.
A milliárdos üzletember úgy tűnik, egy jól felépített terv szerint halad előre, amelynek végén az áll, hogy emberek költözhetnek a Marsra.
Az emberek nem arra választanak meg valakit, hogy minden ülésen, bármi történik, mindent ellenezzen – mondta Soproni Tamás.
