Egy budai villa megdöbbentő titkai – ahol az ÁVH embereket kínzott
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
Az erős rendszereket a távoli pontok közötti laza kötelék teszi jövőképessé. Az emberi közösségek esetében ez a „szoftver” az isteni szeretet, döbbent rá kutatásainak fő tanulságára egy Harvardról hazatért magyar biokémikus. Karácsonyra Csermely Péter különleges beszélgetőkönyvét ajánljuk.
Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató a világ egyik leggyorsabban fejlődő tudományterületének kiemelkedő magyar képviselője. Az élőlényekben lezajló kémiai folyamatok kutatójaként, mindenekelőtt a dajkafehérjék (a többi fehérjét gondozó, tápláló fehérjék) szaktekintélyeként szerzett hírnevet. Kutatott a Harvard Egyetemen, ám hazatért – s Barabási Albert László első bestsellere, a Behálózva című kötet hatására átképezte magát hálózatkutatónak. Története mind szakmai, mind lelki tekintetben ekkor kezdett igazán izgalmassá válni. Hogy mi köze mindennek a közös történetünkhöz, erről szól a most megjelent beszélgetőkönyv s vele karácsonyi recenziónk.
Csermely rádöbbent, hogy a sejtek és általában az élő szervezetek világára nemcsak lehetséges, de szükségszerű is hálózatokként tekinteni. Szűkebb területe, a dajkafehérjék világa ezen belül kiemelkedően érdekesnek tűnt: kiderült, hogy működésük megerősíti azt az alapvető hálózattudományi tételt, miszerint egy rendszer stabilitása tekintetében a távoli és gyenge kapcsolatok minőségének ugyanolyan fontos szerepe van, mint a szoros és erős kötődéseknek. „Ők távoli fehérjéket kötnek össze egymással. Méghozzá sokat. Nem mindet egyszerre, de esélyt adva arra, hogy olyan fehérjéket is bemutassanak egymásnak, amelyek máshogyan nem találkoznának. Ez óriási kreativitást ad a hálózat egészének.” A gyenge kapcsolatok hatására tehát a hálózat dinamikus lesz, ezzel szemben ha egy hálózatot csak szoros kapcsolatok tartanak össze, akkor megmerevedik és fejlődésképtelenné válik. Csermely felfedezte, hogy a távoli alkotóelemeket összekötő csomópontok jelentősége más tudományterületeken, például a szociológiában már évtizedek óta ismert. Az azonban, hogy a jelenség teljesen általános –Csermely szavaival „az élő sejt ugyanúgy épül fel, mint egy számítógépes programrendszer, az atomok energiaszintjei vagy egy majomcsorda” –, egészen alapvető újdonságnak számít.
Szerzőnk 2005-ös műve, a Rejtett hálózatok ereje – Mi segíti a világ stabilitását? nem kevesebbre, mint az életünket meghatározó alapvető rend leírására vállalkozott. Tette ezt ünnepelt pályatársai előtt: Geoffrey West amerikai fizikus világhírű könyve, a rendszerek születésének és pusztulásának általános szabályait leíró Scale csak 2017-ben, Vaclav Smil cseh–kanadai energiatudós a növekedés univerzális törvényeit összegző, Growth című munkája csak 2020-ban látott napvilágot (e hasábokon mindkettőről született recenzió).