Csak lefelé?

„Förtelem”, „bornírt baromság”, „elterelő hadművelet” – így nyilatkoztak az ellenzéki politikusok a kormány által kezdeményezett, gyermekvédelmi tárgyú népszavazásról, miután tüntetőleg nem vettek részt a róla szóló parlamenti szavazáson. A baloldal miniszterelnök-jelöltje egyenesen úgy fogalmazott: „Micsoda aberrált agy kellett ahhoz, hogy ilyen ostoba kérdéseket állítsanak össze!” Márki-Zay Péter szerint tehát aberráltság megkérdezni a szülőket arról, hogy a hozzájárulásuk nélkül tartsanak-e szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást, népszerűsíthetnek-e nemátalakító műtétet, valamint arról, hogy korlátozás nélkül be lehet-e mutatni a gyermekek fejlődését befolyásoló és a nem megváltoztatását bemutató tartalmakat a médiában. Hozzátette továbbá:, ha lehetőségük lesz rá, azonnal el fogják törölni a nemrég elfogadott gyermekvédelmi törvényt, amelynek célja, hogy senki ne szólhasson bele abba, a magyar szülők hogyan nevelik gyermekeiket.

A progresszív politikusok a gyermekvédelmi népszavazás kapcsán arra is felhívták a figyelmet, jó lenne, ha a kormány inkább valódi kérdésekkel foglalkozna, különben is, nincs itt semmi látnivaló. Ismerősen csengő mondatok ezek, mintha már hallottunk volna hasonlót, amikor néhány évvel ezelőtt a bevándorlásról vagy a rezsicsökkentés megvédéséről folyt széles körű társadalmi egyeztetés. A menetrend mindig ugyanaz: a migráció kapcsán például először azt mondták, hogy álprobléma, aláírásokat gyűjtöttek a betelepítési kvóta mellett, majd végezetül 2016 októberében azt állították, hogy nincs is kvóta, de ha a referendum eredményes lesz is, akkor sem lesz semmilyen következménye. „Nem létező dolgokról nem lehet népszavazást tartani” – szólt a felhívás. A következményeket már ismerjük. Kétharmad, kétharmad és kétharmad a kormánypártok javára.

Ami a jövő évi választást illeti, hiába tette a kormány fő kampánytémájává a gyermekvédelem témakörét, a magyarországi baloldal ismét úgy viselkedik, mintha szemellenzőt hordana. Többedszer fordul elő, hogy nincs válasza meghatározó, az emberek mindennapi életét érintő kérdésekre. Zéró vízió és még kevesebb mondanivaló. A pártok ráadásul az ellenzéki előválasztás befejezte óta egyetlenegy közös, erőt demonstráló akciót sem tudtak összehozni, beleértve az október 23-ai megemlékezést is, ahol a legoptimistább becslések szerint jó, ha ezren megjelentek. Jól láthatóan elveszítették a közvélemény tematizálásának képességét, ami viszont elengedhetetlen lenne néhány hónappal az országgyűlési választás előtt. Nem csoda, hogy egyre többször látnak napvilágot „hová tűnt az ellenzék” típusú fejtegetések, ám értelmes magyarázatot a történtekre egyelőre senki nem tudott adni.