Száz éve született Horváth János közgazdász, az 1945 után demokratikusan választott Országgyűlés tagja, aki a rendszerváltást követően sok évtizedes kényszer-emigráció után visszatérve szülőhazájába újra a szabadon választott parlamentben képviselhette népét és azt az értékrendet, amelynek fennmaradása a nemzet jövőjének záloga. Ahogyan saját maga fogalmazott, „bármilyen feladatkörben dolgoztam, mindig ugyanazon értékeket: a magyar függetlenséget, a patriotizmust, a népi gondolatot képviseltem” – nincs is ennél aktuálisabb küldetése napjaink közéleti embereinek. Horváth János mind tudásában, felkészültségében, mind emberi tartásában, erkölcsiségében magasra tette a mércét.
A századik évforduló soknak tűnik, de Horváth János nincs olyan távol tőlünk, mint azok, akik már rég itt hagyták a földi létet. Lapunk megjelenésekor éppen Pilinszky születésének centenáriumára is emlékezünk. Esetében egy tananyaggá vált, klasszicizálódott költőről van szó, aki már negyven éve nincs közöttünk. Horváth Jánost viszont a fiatalabbak is jól ismerhették, hiszen három évtizedes demokráciánkban négy cikluson keresztül volt képviselő a parlamentben, s csupán két éve hunyt el.
Áder János köztársasági elnök a temetésén kiemelte ragaszkodását a szülőfalujához, „mondják: minden ceceit név szerint ismert. Az itt élő földművesektől kitartást, áldozatkészséget, hűséget tanult”. S valóban, amikor magam is tagja lettem a tisztelt Háznak, rögtön szóba hozta nagyapámat, aki szintén Cecén született. El is mesélte, hogy még kalapot is csináltatott vele, amiből kiderült, hogy ügyvéd nagyapámat összecserélte a bátyjával, aki valóban továbbvitte a nagy háborúban hősi halált halt dédapám mesterségét. A történetet minap Kápolnásnyéken is felemlegettem, ahol Horváth János tiszteletére a születésnapja alkalmából a Fejér megyei közéleti panteon részeként avattuk fel Raffay Dávid szobrászművész szuggesztív domborművét. Ebben a panteonban olyan személyek mellett lesz látható János bátyánk portréja, mint Fekete János író, egykori főjegyző, Prohászka Ottokár püspök, Sipos Gyula, a 17. honvéd gyalogezred parancsnoka, Bory Jenő szobrász, Nádasdy Ferenc földbirtokos, az Országos Magyar Vadászati Védegylet megalapítója. Olyan alakok ők, akikre nemcsak Fejér megye lehet büszke, hanem az egész nemzet.