Nem vagyok híve az ünnepi szónoklatoknak, soha nem is voltam, és ez most már így is marad. Azt tapasztaltam, hogy ezek a szónoklatok mindig elfednek és elkennek valamit, a pátosz bűvkörében fogannak, a semmitmondás és az egyoldalúság posványában merülnek el. Már általános iskolás koromban láttam ezt. Nem azért, mintha olyan különösen intelligens gyerek lettem volna. Minden gyerek látta és érzékelte. A különféle iskolai ünnepségeken valaki mindig elájult vagy rosszul lett, elhányta magát, vagy rájött a hasmenés. Anikó néni, az igazgató a jellegzetes, nyafogó hangján hosszasan beszélt valamiről. Felszabadulás, tanácsköztársaság vagy épp az úgynevezett fenyőünnep, amivel a karácsonyt helyettesítették a kommunisták. Október huszonhárom természetesen nem szerepelt a kínálatban. Szép is lett volna.
A tanári szobában, az íróasztalok alatt vagy a szekrények alsó polcain sorjáztak az üres üvegek. Leginkább vodkásüvegek, konyakos-, talán néhány borosüveg is. A főszerep a töményeké volt, nem vitás. Amikor összegyűlt egy nagyobb mennyiség üres üvegekből, valamelyikünk visszaválthatta az adagot a boltban. Népbolt, így hívták. Nagy kegy volt ez, igazi megtiszteltetés. A tanári szobában vastagon állt a cigarettafüst, az üres üvegeket csíkos műanyag szatyrokba pakolták. Néha még látok ilyen szatyrokat, főleg idősebb emberek kezében. Ha azokra az időkre gondolok, az első képek egyike mindig ez. A tanári szoba a cigarettafüstben és a csíkos szatyrok az üres üvegekkel. Nyolcvanötben, nyolcvanhatban vagy nyolcvanhétben. Ha azt hallom vagy olvasom valahol, hogy a szocializmus áporodott levegője, ezt a tanári szobát látom. És hallom Anikó nénit vagy Ági nénit, az úttörőcsapat vezetőjét, ahogy azt kiabálja a recsegő mikrofonba: Kétezer-nyolcszázhetvenötös számú Táncsics Mihály úttörőcsapat, vigyázz, középre nézz! Soha nem értettem, mit jelent az, hogy középre nézni. Apám egyszer azzal jött haza, hogy a főnöke – aki egyébként az MSZMP legfelső köreiben mozgott – azzal hívatta be, hogy telefonált neki egy tanárnő az iskolánkból, s megkérdezte tőle, tudja-e, hogy mi hittanra járunk. Nem tudta. De különösebben nem is érdekelte, mert apámnak mindezt mosolyogva mondta el. Csak hogy tudd, valami ilyesmivel kommentálta a hírt. Nem nagy történetek ezek, nem drámaiak vagy katartikusak. Azért nem azok, mert ez a bizonyos áporodott levegő okádta ki őket magából. Áporodott levegőben nem terem meg a katarzis, nem születik semmi drámai, csupán ezek a szánalmas és nevetséges epizódok.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Kétéves kutatómunka, huszonhárom tájegység szándékosan szubjektív bemutatása, kézzel készített térképek és illusztrációk: a Magyarország – Az útikönyv című grandiózus kötet a hazaszeretet és a hiányérzet találkozásából született.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Szép pályaív, jobbnál jobb színházi és filmes szerepek, szerető férj, népes család, díjak, elismerések, tervek és nem szűnő lendület – így fest 76 évesen Piros Ildikó mérlege. Az idei Magyar mozgókép fesztivál életműdíjasával haladtunk végig élete legfontosabb állomásain.
A Ferencváros a legjobb formában lévő labdarúgója, az Európa-liga jelenlegi gólkirálya, Varga Barnabás nélkül lép pályára – és készül újabb bravúrra – csütörtökön a görög PAOK otthonában. Több mint 184 millió forint és a 16 közé jutás a tét Szalonikiben.
Most, hogy egy ismeretlen nő 20 ember (!) által lájkolt posztját már sikerült tényellenőrizni, akár a Tisza-vezér állításait is szemrevételezhetné valaki. Francesca Rivafinoli írása.
