Magyar nemzeti repülőteret! – visszaszerezhetjük legnagyobb légikikötőnket

Oláh Dániel és Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban

A kormánynak az a szándéka, hogy visszavásárolja a Liszt Ferenc nemzetközi repülőteret – jelentette ki a múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök, hozzátéve, hogy a gazdaság elég erős ehhez, és az üzlet „bármelyik pillanatban” megvalósulhat. A Gyurcsány kormány által 2006-ban külföldi kézbe adott légikikötő visszaszerzésének szándékáról már tavaly ősszel is jelentek meg hírek. A Bloomberg hírügynökség akkor arról számolt be, hogy a repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt.-t egy, a magyar állam mellett a Mol és az ingatlanbefektetésekkel foglalkozó Indotek-csoport részvételével létrejött konzorcium vásárolná meg.

Úgy tudni, az állam mindenképp többségi tulajdonos lenne a cégben, szaklapok szerint a tulajdoni hányada 51 százaléknál jóval nagyobb arányú is lehet. Az említett szereplők közül a Világgazdaság cikke szerint a Molt az uniós versenyjogi szabályok, az Indoteket pedig a befektetési hozamok mértéke korlátozhatja a részvételben, ezért még nem egyértelmű, milyen konstrukció valósulhat meg.

A kormány azonban eltökélt, hogy visszaszerezze a repülőteret. A Világgazdaság megkeresésére az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium egyelőre annyit közölt, hogy folyamatban lévő tárgyalásról nem kíván nyilatkozni, a lap magas rangú forrásai szerint azonban az állam akár egyedüli tulajdonosként a társaság száz százalékát is megszerezné. A kormány elkötelezettségét jelezte, hogy Palkovics László innovációs és technológiai miniszter júniusban új feladatot kapott, ő tölti be a Budapest Airport többségi állami tulajdonú megszerzésének előkészítéséért felelős kormánybiztosi tisztséget.

A Ferihegyi nemzetközi repülőteret üzemeltető céget, pontosabban eszközeit és részvényeinek 75 százalékát 2006-ban privatizálta a Gyurcsány-kormány, s ezzel együtt hetvenöt évre eladta az üzemeltetési jogot is. Az üzletet már 2005-ben tervezték, annak ellenére, hogy – mint a Magyar Nemzet akkori cikkében írta – a reptér üzemeltetése nyereséges volt, és a forgalma folyamatosan emelkedett. A lap úgy fogalmazott: a repülőteret üzemeltető társaság egyébként nagyon értékes a külföldi befektetőknek.

Márton Attila, a Fidesz szakértője fel is hívta a figyelmet, hogy a reptér megszerzését a nemzetközi szaksajtó az évtized egyik legnagyobb üzleti lehetőségeként kommentálta. Azt, hogy ez mennyire így volt, jelzi: számos európai ország befektetői, többek közt brit, dán és német vállalkozások érdeklődtek a cég iránt. A Magyar Demokrata 2005-ben arról írt, hogy a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség a következő évek globálisan harmadik leggyorsabban fejlődő repülőterének jósolja a budapestit. A reptér adózás előtti eredménye akkor meghaladta a 15 milliárd forintot 47 százalékos nyereségrátával.

Orbán Viktor 2005. július 8-án felszólította Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy ne adja el a repülőteret, mert az aranytojást tojó tyúk. Gazdasági szakemberek szerint a koronavírus-járvány következtében visszaeső forgalom ellenére a légikikötő üzemeltetése ma is jó befektetés. 2021-ben a 24.hu-nak egy tanácsadó cég vezetője például úgy nyilatkozott, hogy a reptér „folyamatosan termeli a pénzt”. A kritikusok megfogalmazták, hogy a szocialista kormány épp akkor kívánta privatizálni a nyereséges céget, amikor a repülőtér a legnagyobb növekedési pályára állt, pedig ezt a lehetőséget az állam is ki tudná használni, ha alkalmas vezetőket nevezne ki a társaság élére. Ennek ellenére a kormányt a minél hamarabbi nagy, ám egyszeri bevétel motiválta, ezért igyekezett gyorsan túladni a cégen.

A balliberális kommunikáció szerint a nyereséges vállalat külföldi kézbe adására azért volt szükség, hogy finanszírozhatóvá váljanak a repülőtér fejlesztései – pedig valójában azok finanszírozása a nyereséges cégnek nem jelentett problémát, még ha a Gyurcsány-kormány előszeretettel hivatkozott is a régiós reptérfejlesztési versenyre. Persze nem csak a külföldi befektetők gyarapodtak: korabeli cikkek szerint a privatizációt lebonyolító ÁPV Rt. több millió forintos vezetői jutalmakat osztott, s a reptér huszonöt fős vezetői csapata is fejenként átlagosan ötmillió forintos „privatizációs bónuszt” kapott azzal a feltétellel, hogy a brit vevők még 2005-ben utalják a vételárat, ami meg is valósult.

Lepusztulást hoztak a külföldi spekulánsok

A baloldal hagyományos értékeit is megtagadta azzal, hogy egy sikeresen működő állami stratégiai cég eladása mellett érvelt. A Népszabadság 2005-ös elemzése olyan megjegyzéseket tett, miszerint a magyar tulajdonos már szappant sem vesz a repülőtéri mosdóba arra hivatkozva, hogy az új tulajdonos majd úgyis pótolja. Mint a lap írta, a fejlesztések egyik leglátványosabb eleme az lesz, hogy a reptér egyre inkább egy bevásárlóközponthoz hasonlít majd.

A valóság ennek éles ellentétét hozta: a váltakozó külföldi tulajdonosok irányítása alatt még veszélyes körülmények is kialakultak a létesítményben. Veres János pénzügyminiszter is hatalmas fejlesztések reményével érvelt a külföldi tulajdonosok mellett – ám azok a monopolhelyzetükből származó extraprofitot fejlesztés helyett egyszerűen kivitték az országból.

Áldatlan állapotokat jelzett, hogy a fapados járatokon utazóknak a betonon gyalogolva kellett megközelíte­niük az elhíresült bádogkarámokat. Ezeket csak nyolc év után számolták fel, miután kormányzati szereplők hosszas küzdelemmel kikényszerítették, hogy a reptér vezetése szüntesse meg az utasokhoz méltatlan állapotot. 2019-ben egyébként a tulajdonosoknak a lepusztult reptéri bádogváros felszámolásánál fontosabb volt, hogy 35 milliárd forintot kivegyenek a társaságból. Hozzá kell tenni, hogy korábban még a bádogkarámok is előrehaladásnak számítottak, hiszen a 2010-es évek elején az utasokat a szabadban, fedél nélkül, akár esőben-fagyban várakoztatták a felszállásig.

A légikikötő azzal is bekerült a hírekbe, hogy az álmennyezet egy brit utas fejére szakadt, aki könnyebben megsérült. A Repülőtéri Rendőr Igazgatóság az üggyel kapcsolatban ismeretlen tettes ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt nyomozást indított.

Mindehhez az is kellett, hogy a Gyurcsány-kormány olyan kedvezőtlen szerződéssel váljon meg a nemzeti vagyon­elemtől, amely szinte semmilyen eszközt, jogot nem ad a kormánynak a problémák kezelésére. A kormány egyébként a közelmúltban kérte még a reptér külföldi tulajdonosaitól a szűk terek átalakítását, a mosdók állapotának javítását, a kapacitás bővítését, a közlekedés javítását és egy új terminál építését is, számolt be az Index.

Még a Magyar Narancs 2006-os cikke is rámutatott arra, hogy a külföldiek által ígért fejlesztések elmaradnak a kormány által hangoztatott nagyságrendtől: „a britek 2011-ig 261 millió euró (65,26 milliárd forint) beruházásra vállaltak kötelezettséget, melyet ugyan a kezdetnek neveztek, de mégiscsak alacsonyabb annál a százmilliárdos nagyságrendű garanciánál, amiről Veres János pénzügyminiszter a beérkezett pályázatok alapján beszélt. […] A britek megpendített terveiből inkább arra lehet következtetni, hogy az árbevételből minél hamarabb megpróbálnak a lehető legtöbbet visszaszedni, ezért a reptéren saját maguk csak a klasszikus pályaüzemeltetést végeznék. Így azokat a tevékenységeket, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe, kiszervezik és el- vagy bérbe adják.”

A reptér megvásárlására pályázó külföldi cégek a Népszabadság 2005-ös cikke szerint „tanácsadói kockázatelemzésekben mérlegelték, egy esetleges 2006-os kormányváltás után a Fidesz vajon valóban képes lenne-e másodszor is visszaállamosítani a Ferihegyi repülőteret”. Akármire jutottak is, úgy tűnik, a magyar kormányzat 2021-re képessé vált erre, és egy rövid távon jelentős pénzügyi költséggel jelentős szimbolikus, politikai sikert arathat. Hosszú távon a nemzeti tulajdonba visszakerülő vagyonelem hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a magyar gazdaság külföldi függése, és minél több itthon megtermelt tőkejövedelem és profit maradjon az országon belül, visszaforgatva a gazdaságba, hozzájárulva a fejlesztésekhez és a bérek emeléséhez.

Privatizálták, amit lehetett

A Budapest Airport sokadik állami cég volt, amelyet a szocialisták külföldi kézbe juttattak. 1998 és 2002 között az első Orbán kabinet befagyasztotta a stratégiai vállalatok külföldi értékesítését. Egy évvel az MSZP kormányra kerülése után, 2003-ban a privatizációs bevételek az előző évi huszonnyolcszorosára ugrottak, az értékesített cégek száma pedig megháromszorozódott.

A Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc vezette kormányok a patrióta szemléletű korábbi gazdaságpolitikával ellentétesen példátlan, súlyos kérdéseket ébresztő privatizációsorozatot hajtottak végre. Több stratégiai jelentőségű vállalatot, pél­dául a Földhitel- és Jelzálogbankot, a Mol részvénycsomagját is ekkor privatizálták – utóbbin becslések szerint 120 milliárd forintot veszített a magyar állam, aminek a negyede elég lett volna kórházaink teljes adósságállományának rendezésére. Magán­kézbe került többek közt a Főgáz, az Antenna Hungária, a Mahart Passnave, a MÁV Cargo, a Hungexpo, a Nemzeti Tankönyvkiadó és a Bábolna Élelmiszeripari Rt. is, amelyeket aztán a 2010 utáni kormányzat még úgy is visszaszerzett, hogy közben a 2008-as pénzügyi válság és az elhibázott gazdaságpolitika együttes hatásaival, illetve a nemzetközi szervezetekkel is meg kellett küzdenie.

Az állami vagyonból 2002 és 2010 között a szocialista kormányok megközelítőleg 190 céget, köztük számos stratégiai ágazatban működő társaságot privatizáltak. Az ebből a költségvetésbe befolyó 756 mil­liárd forintot az utókor nem érzékelte, hiszen épp a privatizációs pénzbőség – és globális gazdasági fellendülés – idején küzdött a legnagyobb pénzhiánnyal a magyar költségvetés. Mindez amellett, hogy a befektetőknek való kitettség miatt csökkentette az ország szuverenitását – gondoljunk csak az energiaszektorra –, közvetett módon a magyar gazdaság ellenálló képességére is óriási csapást mért, hiszen az új privatizációs hullámmal egyre több munkával megtermelt jövedelem áramlott külföldre.

Az Orbán-kormányok politikájának egyik vezérgondolata mindig a nemzeti szuverenitás prioritása volt, és ennek egyik alapja a stratégiai jelentőségű vállalatok állami tulajdonban tartása. A nemzetközi gyakorlat – legalábbis a fejlett nyugati országokban – ugyanez: számos eszközzel védik a stratégiai fontosságú hazai ágazataikat, gyakran a kritikus infrastruktúra részének tartják őket. 2010 óta Magyarország törekszik a stratégiai tulajdon visszaszerzésére és olyan vállalatok építésére, amelyek legalább regionálisan sikeresek lehetnek. A bankszektorban a korábbi 80:20-as külföldi-hazai arányról sikerült a hazai tulajdon arányát 50 százalék közelébe tornászni, ami a pénzügyi szuverenitás egyik pillére.

A Fidesz–KDNP-kormány több stratégiai jelentőségű céget vásárolt vissza, például a Mol 21,2 százalékát az orosz Szurgutnyeftyegaztól 583,5 milliárd forintért, az E.On gázüzletágát 281,3 milliárd forintért. Megemlíthetjük továbbá a Főgáz Zrt., az Égáz-Dégáz Földgázelosztó Zrt., a Démász Zrt., a távközlés területén az Antenna Hungária Zrt., továbbá a bankszektorban a Budapest Bank visszavásárlását is. A stratégiai jelentőségű vállalatok hazai tulajdonba vételének köszönhetően 2010 óta 6093 milliárd forinttal 17 744 milliárd forintra nőtt a nemzeti vagyon, ami 52 százalékos emelkedést jelent.

Négy-öt nagyobb repülőtér

A miniszterelnök a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérrel kapcsolatban úgy fogalmazott, „az a helyes, hogyha az egyetlen igazán komoly nagy nemzetközi repterünk magyar kézben van, ezért helyes is visszavásárolni”. Úgy vélekedett, hogy ha állami kézbe kerül a létesítmény, olyan fejlesztések jöhetnek majd, amelyek két-három osztállyal felértékelik a légikikötőt és így Budapestet is.

A kormány emellett átfogó repülőtér-fejlesztési stratégián dolgozik, amelynek egyik célja, hogy minden jelentősebb magyarországi város elérhető legyen üzleti gépek számára. Az öt–nyolc éves fejlesztési terv eredményeként a mostani egy helyett négy-öt nagyobb repülőtere lesz az országnak, bővülnek a légi áruszállítás földi kiszolgálóelemei, és tucatnyi helyen üzleti forgalom lebonyolítására alkalmas leszállópályákat hoznak létre. A budapesti reptér visszaszerzése ebben a tekintetben, a hazai vállalkozások logisztikai lehetőségeinek javításában, illetve a külföldi befektetések bevonzásában is jelentőséggel bír.

Röviden megjegyzem

Nyitókép: Shutterstock