Nekem a Mandiner...

Kohán Mátyás

A magyar jobboldal legszebb arca, szellemi oázis, ahol összeér a magyar, az angolszász és az európai konzervatív hagyomány legjava. Ahol szabadon beszélünk mindenről és mindenkivel, ahol a határainkon túli világot arrogancia helyett érdeklődéssel figyeljük, és ahol a politikáról való gondolkodás a kultúrából merít erőt újra meg újra – mert a Mandinerben előbbi szolgálja utóbbit, s nem fordítva, mint az rosszabb helyeken szokás.

***

Leimeiszter Barnabás

Kereken négy évet jelent. 2017 szeptemberének elején kerültem be a belsős csapatba, összvissz tizenvalahány fő, vegyes összetételű, érdekes társaság. Akkor még inkább egyfajta médiaműhely volt a Mandiner, egy Krisztina körúti lakásban dolgoztunk. Apró műhely, viszont a szakmai fejlődés tere annál szélesebb. Kipróbáltuk magunkat mindenféle műfajban és témában, nem voltak nagy fásultságok, ha unatkoztam mondjuk hírezés közben, legfeljebb fél kézzel felrajzoltam a Heti hetes szereplőgárdáját a szerkesztőségi táblára. Azóta a Mandi kinőtte magát: hírszájtot és hetilapot egyszerre működtető, strukturáltan dolgozó, kiterjedt, profi szerkesztőség lett. Unalom, az most sincs, munka van, részletesen lekottázva, tán kevesebb vadromantika, de jobb hatásfok. Szükségszerű volt, hogy így legyen – a műhelylét könnyen bizonyulhatott volna zsákutcának. De gondolatban azért elküldöm a 100. lapszámot abba a Krisztina körúti lakásba.

***

Szilvay Gergely