Feltehetőleg ezekre már nem lesz igény
A honi pöcegödör ellenzéki sajtó még töpreng egy kicsit, terrortámadás történt-e Magdeburgban vagy sem.
Politikus, művész, tudós, megmondó ember, médiaszemélyiség – sokféle interjúalany szerepelt címlapunkon. Néhányan most elmondják, milyennek látnak minket, illetve az elmúlt és az előttünk álló időszakot.
publicista
Miért érdemes a Mandinerben szerepelni?
Mert minőségi. Akik szerepelnek – szerepelhetnek – a Mandinerben, azok számítanak, azok valakik, ők a normalitás, a hagyomány, az európaiság és a nemzeti gondolat emberei, letéteményesei. Ezen kívül pedig ugyan mi számít?
Mire lehetnek a leginkább büszkék a magyarok az utóbbi két évből?
Leginkább arra, hogy a római színen és a falanszteren is kívül élünk. Kívül tudunk, tudtunk maradni. Nem lopjuk ki a pestises halott szájából az obolust, és ismerjük Benda örök igazságát: az emberiség kétezer évig a rosszat cselekedte, ám a jót méltányolta. Aztán jött az írástudók árulása, és az ember már nemcsak cselekedte a rosszat, hanem méltányolta is. Ez a Diabolosz. Lucifer győzelme. De nálunk még nem járt sikerrel – pedig mindent megtesz érte… Ja, ezenkívül még a járvány elleni védekezésre, a gazdaság talpra állására és teljesítményére, sportsikereinkre, önmagunkra, és persze megint és újra: a normalitás soha fel nem adott képviseletére.
Merre tarthat Magyarország a következő időszakban?
Remélhetőleg arra, mint eddig. Előttünk egy minden eddigit felülmúlóan ocsmány, aljas és becstelen kampány, amelyet egy pontosan ugyanilyen ellenzék fog vinni, aztán megint megverjük őket, aztán eltakarodnak végre, és mi járjuk tovább a magunk útját.
***
újságíró
Miért érdemes a Mandinerben szerepelni?
Biliárdhasonlattal élve: mert sokszínű, elmés, jó ütközésekre ad lehetőséget, és bármelyik sarokba elteheted a pirosat.
Mire lehetnek a leginkább büszkék a magyarok az utóbbi két évből?
Átléptük a saját árnyékunkat, olyat tettünk, amiről korábban nem is gondoltuk volna, hogy képesek vagyunk rá. A kitartásunkra, az önfeláldozó magatartásunkra, arra, hogy az utóbbi két évben mindenki kicsit a másikért is élt. A saját hivatásán belül mindenki felülmúlta magát; még egyszer megkülönböztetett köszönet a hőseinknek, az egészségügyben dolgozóknak. És hogy erényes nemzet maradtunk. Elértek ugyan bennünket is az extremitások, még megmaradtunk a józanság talaján.
Merre tarthat Magyarország a következő időszakban?
Tőlünk függ. Nem vagyok fatalista. Isten szabad akarattal ruházott fel minket. Sorsot mi választunk magunknak, egyes emberként és nemzetként is.
***
étterem-tulajdonos