Legendás elődök, méltó utódok

Edvi László és Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.

1896 óta honfitársaink tizenkilenc nyári olimpiai sportágban szereztek érmet, ebből tizenháromban aranyat – nem számítva a művészeti versenyeket. Van nyolc olyan sportág, melyben nincs érmünk, de szereztünk pontot, vagyis a negyedik–hatodik hely valamelyikén végzett sportolónk.

Ha dobozkákba pakolnánk a sportágakat, akkor két nagyobbra és több kicsire lenne szükségünk. Az egyik nagyra azt kellene írni, hogy örök sikersportágaink, a másikra azt, hogy ezeket elvesztettük. A kisebbeken ilyen feliratok szerepelhetnének: megszűntek, elutasítjuk, még nem tanultuk meg, tömegsport, ebben jók leszünk, négyévente sikert várunk. Természetesen ezek közül az első két kategória az igazán izgalmas.

Az első örömteli. A vívókra, az úszókra, a birkózókra és a kajak-kenusokra mindig lehet számítani, az idei hat aranyérmet is ez a négy sportág szállította. Közülük az első három már az 1896-os olimpián is ott volt. Ki ne tudná, hogy első két aranyérmünket úszásban nyerte Hajós Alfréd? Azt valószínűleg jóval kevesebben tudják, hogy birkózásban csak egy kategória volt, mert nem sorolták súlycsoportokba az indulókat. Vívásban egy prózai ok miatt a magyarok 1908-ig nem vehettek részt a játékokon: kizárólag katonatisztek indulhattak, és Ferenc József csak akkor engedte volna a magyarokat, ha a Monarchiát képviselik, ők viszont erre nem voltak hajlandók.

Azóta, hogy 1908-ban Londonban civilek is felléphettek a pástra, a vívás igazi sikersportunkká vált. A kardozó Fuchs Jenő egyéniben és a csapat tagjaként is olimpiai bajnok lett. Ebben a sportban bizony alig változott valami. Idén Szilágyi Áron nyert, és a csapat is dobogóra állhatott. Egyébként Fuchs Jenőék hihetetlen sorozatot indítottak el, amely egészen az első tokiói játékokig kitartott: addig minden olimpián, amelyen indulhatott magyar sportoló – az 1920-ason nem –, született kardarany. Majd e fegyvernem mellé felzárkózott a másik kettő is. 1964-ben a tőröző Rejtő Ildikó például egyéniben nyert, és aranyérmes lett a női tőr- és a férfi-párbajtőrcsapat is.

Szintén 1908-ban nyerte az első aranyat a magyar birkózás Weisz Richárd révén. Ekkor már kilenc súlycsoportban rendezték a küzdelmeket. Lőrincz Tamás a huszadik aranyat szerezte idén, vagyis a birkózás is folyamatosan szállítja a sikereket – mind a bajnoki címeket, mind az érmeket, mind a pontszámot tekintve a negyedik legeredményesebb sportágunk.

A víváson kívül az úszás és a kajak-kenu van előtte. Utóbbi nagy hátrányból indult: csak 1936 óta olimpiai sportág, vagyis kilenc eseményről hiányzott. Mi sem voltunk mindig nagyhatalmak benne, először 1956-ban lett aranyérmünk az Urányi János – Fábián László duónak köszönhetően. A hajó a nyolcvanas években indult meg igazán, a szöuli játékok óta mindig szállít aranyat a sportág. Most három arany, két ezüst, egy bronz lett a mérlege, ezzel tovább javította lenyűgöző statisztikáját. Rióig a hangzatos 80 év, 80 olimpiai érem volt a szövetség szlo­genje, ez most a kevésbé költői 85 év, 86 éremre változhat.

Az összes érem tekintetében a kajak-kenu már megelőzi az úszást, ám az aranyakban utóbbi még eggyel jobban áll. Itt jelentkezik az a negyven év előny. Hajós Alfrédtól Milák Kristófig becsülettel gyűjtögetik az első helyeket az úszók, ám azok eloszlása néha szinuszgörbére emlékeztet. Halmay Zoltán két 1904-es diadala után 1936-ig kellett várni az újabb bajnokra, akit Csik Ferencnek hívtak. 1952-ben négy aranyérmünk lett, aztán huszonnyolc éven át egy sem. 1992-ben a két zseni, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás ötször állhatott föl a dobogó felső fokára. 2004-ben, 2008-ban semmi, majd Rióban jött három gyönyörű győzelem Hosszú Katinkától.

Idén Tokióban Milák Kristóf egy aranyat és egy ezüstöt szerzett, Rasovszky Kristóf pedig összehozott egy nyílt vízi második helyet. Nagyjából ez volt a szövetség elvárása. A kajak-kenus különítmény a tizenkét döntőből kilencben képviseltette magát, talán női kajak egyesben és párosban vártak kicsit többet a telhetetlenek, de sajnos volt egy Lisa Carrington nevű új-zélandi hölgy a mezőnyben. Vívásban ugyanannyi szám volt, mint kajak-kenuban, itt egy-egy első, második és harmadik hely jutott versenyzőinknek. A birkózóknál tizen­nyolc számban osztottak érmeket, egy arannyal, egy ezüsttel és két ötödik hellyel jól teljesített a hatfős csapat.

Tulajdonképpen ebbe a dobozkába illik a vízilabda is mint örök sikersportunk. Annyiban furcsa a helyzete, hogy a férfiszakág 1900 óta szerepel a műsoron, a női pont száz évvel később érkezett, vagyis abban az idei még csak a hatodik vetélkedés volt. Magyarország 2000-ben nem tudta kvalifikálni magát, aztán Athénban hatodik lett, majd három egymást követő alkalommal negyedik. Most végre megszületett az első érem. A lányokat biztatandó, említsük meg, hogy a férfiak a hetedik olimpián szereztek először érmet, aranyat pedig csak 1932-ben, utána viszont beindultak: az azt követő hetvenhat évben kilencszer lettek bajnokok. Most a lányok óriási bravúrral legyőzték a mások által megszorítani sem tudott Egyesült Államokat, de még nem tudtak olyan stabilak lenni, hogy végig tartsák a lendületet. A fiúk nehezen érthető produkciót nyújtottak az elődöntőben Görögország ellen, és a sors kisdöntővel büntette őket – de azért a bronz összejött.