A siker mindig kézzelfogható

Buzánszky Jenőhöz köthető a mondás, miszerint „a győztes azt mond, amit akar, a vesztes pedig mondhat, amit akar”. Az ilyen lakonikus mondatokat ezer­féleképpen lehet érteni. Ha a győztes mondja, lekezelő. Ha a vesztes mondja, kissé lemondó. S bár eredeti kontextusban a vesztes vb-döntő után hangzott el, az előbbi értelemben használják gyakrabban. Meg lehet azonban haladni ezt a hamis dichotómiáját, ha felfedezzük a kijelentés mögött húzódó mélyebb értelmet. Azt, hogy a sikert kézzelfogható, a hétköznapi tapasztalatok szintjén mérik, s (át)magyarázni nem lehet.

Múlt héten hazánkba látogatott Tucker Carlson amerikai sztárriporter. Interjút készített a miniszter­elnökkel, járt a déli határkerítésnél, s műsorait budapesti bejelentkezéssel vezette. Ez nem kis dolog. Carlson az Egyesült Államok legnézettebb tévése, műsorait egy átlagos napon hárommillió ember követi. Az interjú különösen nagy port kavart. Kifejezetten sokan nézték a műsort a tévében is, az internetes megtekintések száma pedig közelít a két és fél millióhoz. Ezek magyar szemmel hatalmas számok, de egy politikai műsornak az Egyesült Államokban sem kell szégyenkeznie ilyen eredménnyel. A kevesebb mint egy hét alatt elért ekkora nézettség alapján van rá esély, hogy az interjú bekerül a csatorna legnézettebb internetes videói közé. A reakciók sem maradtak el. A beszélgetés és a Magyarországról szóló tudósítások számos kommentet kaptak, ezek jellemzően a miniszterelnök politikáját és személyét támogatják. A hazai ellenzéki felületek kínosan igyekeznek relativizálni a dolgot, az Egyesült Államokban a demokratákhoz köthető médiumok pedig felrobbantak. A nemzetközi nacio­nalizmus (sic!), a szélsőjobb globális térnyerését, az amerikai értékek halálát vizionálták. „Rafináltabb” megszólalók megállapították, hogy Magyarország egy kis közép-európai ország, nincs itt semmi látnivaló.