Először azt hittem, azt a meglehetősen gyakori hibát követték el, hogy az angol billion szót nem milliárdnak, hanem billiónak fordították. De rá kellett jönnöm, hogy nem. A Facebook értéke csakugyan elérte az egybillió, azaz az ezermilliárd amerikai dollárt. Csak az én egyszerű jogászagyamban ez a szám a csillagközi távolságokra volt fenntartva és nem pénzmennyiségekre. Mindenesetre a bűvös határt a techcég egy bírósági döntés segítségével lépte át nemrégiben. Egy amerikai szövetségi bíró ugyanis elutasította a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság keresetét a Facebook ellen, amely egyebek mellett az Instagram és a WhatsApp felvásárlását kifogásolta. A hír hallatára a cég részvényeinek értéke öt százalékot emelkedett, és hopp, meg is lett az a csekélyke summa, az egybillió.
Ha utánaszámolunk, James Boasberg bíró csinált a Facebooknak mintegy ötvenmilliárd dollárt. Ebből az összegből Budapest székesfőváros harminchárom évig vígan eléldegélne a 2020-as költségvetés kiadási adatai alapján. Harminchárom év: az egy fél élet, és azt már nem lehet egy vállrándítással elintézni.
A döntés indokolása szerint a Facebook elleni vádak teljesen megalapozatlanok voltak. A kereset szinte semmi kézzelfoghatót nem tartalmazott azon lényegi kérdés tekintetében, hogy a társaság mekkora hatalommal bír az érintett piacon. Hogy a bíróság döntése helyes volt-e, nem tisztem megítélni. Amúgy meg szerintem az egész ügy koncepcionálisan hibás. A Facebooknak versenyjogi eszközökkel nekimenni olyan, mint szalmabábokkal hadakozni. Az igazi célpont teljesen máshol van. Mintha a közösségi portál a tisztességesen versengő piacon okozná az igazi károkat, és nem annak évezredes módjában, ahogy az emberek információhoz jutnak, véleményt formálnak és eszmét cserélnek. Itt maga a demokrácia az áldozat.
Nem tudom, honnan a vonzalom a jogászoknál a szalmabábokkal való hadakozáshoz, de utolérhetetlen mesterei a műfajnak. A kortárs jogtudósok közül Ronald Dworkint kritizálták sokszor azzal, hogy nem szakmai riválisai valós nézetét támadja, hanem annak egy testreszabott, felpuhított verzióját, amivel aztán könnyen elbánhat. Nyilvánvaló, hogy ezt a trükköt ő is csak elleste a régiektől. Számomra a legszomorúbb az a generációkon átívelő eset, amelynek áldozata John Austin angol jogtudós. Pedig ő alkotta meg a legegyszerűbb és egyben legnagyszerűbb jogfogalmat. Eszerint a jog a szuverén általános parancsa, és ha nem teljesül, azért büntetés jár.
A fiatalok – a közösségi média, az influenszerek, az AI, a fake news és a deepfake okozta – hatalmas kommunikációs zajban kénytelenek élni; sokan érzik magukat elveszettnek, útmutatást, magyarázatot, megerősítést vagy vigaszt várnak.
Az elmúlt hat évben egy magánalapítványból nemzetközileg is ismert magyar nemzeti intézménnyé vált az MCC.
Az e-mailezés és chatelés azért nem lesz betiltva.
A Népszava kiadója az elmúlt évben jelentős tartozást halmozott fel a nem rendezett nyomdaszámlák és terjesztési díjak miatt.
Az európai fiatalok átlagosan 4,5 órát töltenek online egy tanítási napon, és napi 6,1 órát hétvégén.
„A találkozó a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és a közös felelősségvállalás jegyében zajlott.”
Ezek voltak a pénteki nap legolvasottabb hírei!
Egyszerűen nem igaz az az állítás, hogy ezek a nehézségek csupán az elmúlt tizenöt évben keletkeztek.
