Az Európa-bajnokság halálcsoportjából kis híján továbbjutott Marco Rossi válogatottja. Összefoglalónk.
Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.
Az Európa-bajnokság előtt – akár bevalljuk, akár nem – féltettük a magyar válogatottat. Hiszen amit Marco Rossi az előző szűk egy év alatt felépített (a Nemzetek Ligájában csoportelsőként jutottunk fel az A csoportba, a világbajnoki selejtezőn kis híján megvertük a Lewandowskival felálló lengyeleket, és az elmúlt egy évben csupán az oroszoktól szenvedtünk vereséget), az Eb-n könnyen össze is omolhatott volna. Előre tudtuk, az ember mégis összerezzent, akárhányszor olvasta az F csoport összetételét: a világbajnok Franciaország, az Európa-bajnok és Nemzetek Ligájagyőztes Portugália, valamint a négyszeres világbajnok Németország várt a mieinkre a részben hazai rendezésű kontinensviadalon.
Szoboszlai és Kalmár nélkül – ám Rossi nem ijedt meg
S hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzetünk, a tavaly decemberben Salzburgból Lipcsébe igazoló Szoboszlai Dominikra – aki már az ősz nagy részét is beinjekciózva játszotta végig – makacs szeméremcsont-gyulladása miatt nem számíthatott a szövetségi kapitány, pedig éppen az ő érdekében halasztotta az utolsó pillanatra, június 1-jére a végleges Eb-keret kihirdetését.
Szoboszlai kiesése mellett a másik irányítónkról, Kalmár Zsoltról is le kellett mondania a kapitánynak, a Dunaszerdahely labdarúgója ugyanis az Andorra elleni vb-selejtezőn súlyos térdsérülést szenvedett. Pedig a középpályás remek formáját bizonyítja, hogy az Eb előtt a szlovák élvonal, a Fortuna Liga legjobb játékosának választották.
Marco Rossi már az ezt megelőző időszakban sem ijedt meg a zűrös helyzetektől, korábban is válogatott be olyan játékosokat, akiket a közvélemény alig ismert. Gondoljunk a vajdasági születésű Könyves Norbert debütálására, aki szülőhazájában, Szerbiában szerzett győztes gólt a Nemzetek Ligájában, vagy éppen Szalai Attilára, aki úgy játszott le 51 bajnokit Mezőkövesden, hogy szinte észre sem vettük, Rossi azonban kiemelte. A még mindig csak 23 éves védő mostanra a török sztárcsapat, a Fenerbahçe közönségkedvence, aláírásáért fél Európa sorba áll, a Premier Leauge-ben (Leicester City), a La Ligában (Atlético Madrid) vagy éppen a Serie A-ban (Lazio) is tárt karokkal várnák. Nem csoda, hogy a Fener is megkéri az árát, a hírek szerint 20 millió euró a tárgyalási alap. Jelzésértékű, hogy a magyar futball legdrágább játékosa, Szoboszlai Dominik az év végén 25 millió euróért kelt el.
Schön Szabolcs: Rám tört a sötétség…
S itt kanyarodunk rá az Európa-bajnokságra. A telt házas első mérkőzésünkön az a Schäfer András örökölte meg a karmesteri pálcát Szoboszlai és Kalmár kiesése után, aki fiatal kora ellenére a DAC-ból kirobbanthatatlan, ám a széles közvélemény alig ismerte. Marco Rossi is csupán a pandémia miatti szünetet követő első mérkőzésen, a Törökország elleni Nemzetek Ligája-találkozón dobta a mély vízbe. Igaz: ezt követően hosszabb-rövidebb ideig állandóan számított a játékára, sőt Schäfer az Eb előtti utolsó meccsen, Ciprus ellen győztes góllal jelezte: készen áll akár a komolyabb feladatokra is.
Portugália ellen Marco Rossi a már korábban is bevált, ötvédős rendszert alkalmazta, előttük a rendkívül magabiztos, futszalos múlttal is bíró Nagy Ádám szűrte meg a támadásokat, mellette a már klubjában, az eszéki NK Osijekben is remek formát mutató Kleinheisler László robotolt. Schäfer pedig, ha lehetőség nyílt rá, jó passzokkal próbálta kiszolgálni a villámléptű Sallai Rolandot, valamint a kiváló fizikai adottságú Szalai Ádámot.
Ahogy mondani szokták, az Európa-bajnok ellen teljesen felnőttünk a feladathoz, a közönség élvezte, hogy egy utolsó leheletéig küzdő magyar csapatot lát a világsztárok ellen. A második félidőben kis híján felrobbant a Puskás Aréna, amikor a 80. percben két csere, Nego Loïc és Schön Szabolcs összehozott egy magyar gólt. Még úgy is, hogy a Dallas újdonsült játékosa lesről talált a hálóba. A fiatal támadó utólag így kommentálta a döntést: „Rám tört a sötétség, amikor láttam, hogy a bírók nem adták meg a gólomat.”
Mindenesetre ez az intermezzo észhez térítette Ronaldóékat. Nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak, s bár rendkívül szerencsésen szerezték meg első találatukat – egy Szalai Attiláról lepattanó labdát nyalábolt kapura Raphaël Guerreiro, a gyengécske lövés még Orbán Willi lábán is irányt változtatott, és úgy került a hálónkba –, ezt követően CR7 egy duplával kivégzett minket.
Már az első meccs után azt mondhattuk: szégyenkezésre semmi okunk, hiszen csapatszinten remekül játszottunk, 84 percig igazi közösséget alkotva küzdöttek a játékosok.
Kylian Mbappé többet ér, mint a teljes magyar válogatott
A Franciaország elleni találkozó kapcsán évtizedek múltán is egy játékost emlegetünk majd: Fiola Attilát. Hőség ide vagy oda, a varázslatos hangulatú mérkőzésen a Mol Fehérvár Tolna megyéből származó játékosa (Szekszárdon született, Pakson mutatkozott be az élvonalban) bal oldali védőt játszott, és azzal tette fel a koronát az önfeláldozóan küzdő magyar csapat első félidei teljesítményére, hogy a Sallai Roland által elé pörgetett labdával pimaszul betört a két világsztár védő, Raphäel Varane és Benjamin Pavard közé. Higgadtan megvárta, amíg Hugo Lloris elfekszik, és csatárokat megszégyenítő magabiztossággal szerzett Magyarországnak vezetést.
Nem véletlen, hogy a 31 éves védő, akire amúgy nem jellemző az elérzékenyülés, könnyeivel küszködve élete legszebb napjának nevezte azt a szombat délutánt. Emlékeztetett: bár számos sorscsapás és sérülés érte az utóbbi években, az ő esete is bizonyítja, hogy „a sors hosszú távon döntetlenre játszik”.
A váratlan találat után a magyar játékosok és szurkolók örömükben, a franciák szövetségi kapitánya, Didier Deschamps dühében csapott a levegőbe – majd a kispadra. A második félidőben egy lepattanó labdából egyenlítettek ugyan a franciák, ez volt az a mérkőzés, amely után a magyar válogatott az egész világ csodálatát kiváltotta. A PSG sztárjának, Kylian Mbappénak szinte alig akadt értékelhető megmozdulása, olyan jól lezárták a területet a mieink, Karim Benzema is csak szenvedett; s ha mindehhez hozzátesszük, hogy a mértékadó Transfermarkt adatai szerint Mbappé egymaga többet ér (160 millió euró), mint a magyar válogatott teljes kerete, még világosabb, mekkora bravúrt hajtott végre Kleinheisler László és a csapat. Jelzésértékű: hiába a francia világsztárok, az NK Osijek vörös hajú motorja lett a mérkőzés legjobbja, aki nem kevesebb mint 10,8 kilométert futott a meccsen.
Miért van szükség az „öreg” Szalaira?
Ezt követően a 2016-os Eb-hez hasonló futball-láz alakult ki Magyarországon. Sokan azt sem tartották kizártnak, hogy a portugálokat ugyan 4-2-re verő, Franciaországtól 1-0-ra kikapó, közel sem csúcsformában lévő németek ellen Münchenben is lehet esélyünk. A mérkőzés végül varázslatosan alakult számunkra: a franciák elleni meccsen sérülés miatt csupán fél órát játszó Szalai Ádám visszatért, és Sallai Roland beadását már a 11. percben Manuel Neuer kapujába fejelte.
Itt érdemes kitérni a Mainz játékosára, hiszen Szalai igencsak megosztó tagja a válogatottnak. Sokan öregnek és lassúnak titulálják, ám nem lehet nem észrevenni: a legfontosabb mérkőzéseken mindig a legjobbat nyújtja (emlékezzünk az öt évvel ezelőtti Eb nyitó találkozójára, az osztrákok elleni góljára). Nemcsak a pályán, az öltözőben is igazi vezér – erről a fiatalabb játékosok órákat tudnának mesélni, de maradjunk az Izland elleni pótselejtezőnél, amelynek szünetében felbecsülhetetlen volt Szalai Ádám motivációs beszéde. A többit ismerjük…
Marco Rossi apai ölelése
Visszatérve a Németország elleni csoportmeccsre: mivel nekünk kizárólag a győzelem jelentett volna továbbjutást, elképesztő volt látni, ahogy Havertz egyenlítő gólját követően (szegény Gulácsi…), egy Szalai Ádám–Schäfer-összjáték után rögtön vissza tudtuk venni a vezetést (egészen pontosan Sané lökte a labda irányába a DAC játékosát, aki estében fejelt gólt). Korábban ez sem volt ránk jellemző.
Az átkozott 84. percben (mikor is szereztek vezetést a portugálok ellenünk?!) Leon Goretzka egyenlített, de elkeseredésre semmi ok. Még Schäfer Andrásnak sem, akinek zokogó fényképe bejárta a világsajtót – és aki az Uefa.com és az InStat Football értékelése alapján a magyar válogatott legjobb teljesítményét nyújtotta az Európa-bajnokságon. Nem csoda tehát, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány apaként szorította magához az Európa-bajnokság magyar felfedezettjét…
Nyitóképen: Fiola Attila gólja a Magyarország–Franciaország mérkőzésen a Puskás Arénában június 19-én. Fotó: MTI / Illyés Tibor
Péntek délben, az FIFA zürichi központjában tartják a következő világbajnokság csoportjainak sorsolását, a mieink nem akármilyen módon juthatnak ki a három ország (Egyesült Államok, Kanada és Mexikó) által rendezett eseményre.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
A korábbi szövetségi kapitány, Németh András elárulta a románok elpáholása után: keleti szomszédunknál még csak most járnak a magyar út elején.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
A magyar politika lassan 20 év után először egy kétszemélyes drámává változott.
A magyar válogatott a Golovin Vlagyimir-éra talán legjobb teljesítményét nyújtva 32–25-re nyert a női kézilabda Eb A-csoportjának rangadóján.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
