Gázolt a villamos, mentőket kellett hívni
Embert gázolt a villamos Budapest II. kerületében.
Faragó Géza a magyar plakátművészet egyik úttörőjeként vonult be a grafika nemzetközi történetébe. A századforduló és az azt követő évek derűjét sugárzó munkái a Várkert Bazár déli panorámateraszán tekinthetők meg.
Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.
A plakát klasszikusan publikus, városi műfaj, üzeneteivel pedig minden korban az utca emberét célozza meg. Művészi értelemben a 19. század utolsó harmadára tehető a médium mint autonóm grafikai műfaj felfutása olyan festőknek köszönhetően, mint a francia Jules Chéret vagy honfitársa, Henri de Toulouse-Lautrec. Nem véletlen, hogy Faragó Gézának, a fiatal, feltörekvő festő-grafikusnak 1897-ben éppen Párizsba vezetett az útja, hogy a város számos neves iparművészeti iskolájában megfordulva idővel a cseh sztárgrafikus, Alfons Mucha mellett kössön ki. A belle époque, a századforduló francia „szép korszakában” járunk ekkor, a művészeti életben tart még a posztimpresszionizmus, és hódít az új stílus, a szecesszió. Mindkét irányzat jellemzői jól illeszkednek a plakátműfaj kívánalmaihoz: intenzív színek, a dekoratív formák, kép és szöveg egysége. Faragó 1902-ben tért vissza Budapestre, majd ott vette fel a szálakat, ahol Párizsban elengedte: a pesti Broadway közkedvelt figurájaként színházaknak, mulatóknak és kiállításoknak tervezett kulturális plakátokat, kereskedelmi plakátjain monarchiabeli termékek sora jelent meg.
A mondén életen túl Faragónak volt egy másik énje is, amely szervesen kapcsolódott a magyar képzőművészeti élet legfrissebb törekvéseivel többek között a szolnoki és a kecskeméti művésztelepen. Előbbi helyre Fényes Adolf révén került, utóbbira Iványi-Grünwald Béla invitálta alapító tagnak. Faragó Géza munkáival nem csak az utcák népesültek be ekkoriban, festményei rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum tárlatain is. És hogy mennyire univerzális figurája volt kora összművészeti törekvéseinek, bizonyítják megvalósult színházi és némafilmes díszlettervei, valamint újságokban megjelent karikatúrái. A folytonos műfaji határátlépések közepette mégiscsak a plakátok számítottak Faragó állandó médiumának, amelyek közül huszonöttel az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára jóvoltából mi magunk is megismerkedhetünk a Várkert Bazár ingyenesen látogatható szabadtéri tárlatán – közülük nem egy nemzedékek óta jól ismert darab. Hogy mi lehet a Faragó-plakátok máig tartó népszerűségének titka, arra számtalan válasz adható.