Maffia, állam: Szlovákia a Kuciak-gyilkosság évfordulóján

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

Három éve, 2018. február 21-én találták meg vérbe fagyva Ján Kuciak szlovák újságíró és menyasszonya holttestét nagymácsédi házukban. A gyilkosság a kilencvenes évek maffialeszámolásait idézte, annál inkább is, mert Kuciak éppen egy maffiózók, vállalkozók és politikusok köreinek összefonódását feltáró cikken dolgozott. S bár a botrány elsodorta Robert Fico kormányát, 2020 végéig úgy látszott, marad a rendszerváltozás utáni logika, hiszen a fő gyanúsítottakat, Marián Kočner vállalkozót (a gyanú szerint a maffiózók intézőjét) és Alena Zsuzsovát bizonyíték hiányában felmentette a bíróság az ügyben. Kočner annyira bízott érinthetetlenségében, hogy komplett fegyverarzenált tartott otthon – emiatt nevetséges, ötezer eurós büntetést kapott utóbb.

Végül Kočnert néhány héttel ezelőtt egy merőben más, gazdasági természetű bűncselekményben ítélték el. De legalább elítélték – szól a közvélekedés a felemás helyzet kapcsán. Közben a gazdasági bűncselekményekre szakosodott Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) látványos akciókba kezdett: korábban sérthetetlennek hitt figurák csuklóján kattant a bilincs 2020 vége felé. Például Milan Lučanský volt országos rendőrfőkapitányén, aki a gyanú szerint kenőpénzt fogadhatott el azért, hogy ne foglalkozzon a rendőrségen belüli korrupcióval, s bírálói szerint a kilencvenes évek maffialeszámolásait idéző Kuciak-gyilkosság felderítése során is súlyos hibákat ejtett, például habozott leváltani a NAKA éléről Peter Hraškót, aki állítólag a gyilkossághoz köthető Bödör-klánnal is kapcsolatban állt. A volt főkapitány a vizsgálati fogságban a hivatalos jelentések szerint saját melegítőfelsőjével felakasztotta magát; két hétig küzdöttek az életéért az orvosok, de december 30-án elhunyt.

Valójában most ért volna véget a hosszú kilencvenes évek, vagy éppen most tért vissza? Van egyáltalán összefüggés a két időszak között? A felvidéki helyzetet jól ismerő, névtelenséget kérő forrásaink eltérően vélekednek erről, ahogy az igazságszolgáltatásra rálátó Nagy Dávid ügyvéd és Tokár Géza politológus is.

Csúnya világ Szerdahelyen

„Tizenegy éves voltam, éppen suliba mentem, és körbe volt szalagozva a főutca. Aznap hajnalban nyírták ki Pápay Tiborékat a Fontanában” – emlékszik vissza egyik forrásunk a dunaszerdahelyi nagy leszámolásra 1999-ből, amely a klán rémuralmának végét is jelentette a csallóközi városban. Emlékezetes: 113 lövéssel tíz klántagot mészároltak le, köztük a rettegett bandavezért. A verésekkel, védelmi pénzekkel, virágágyásba helyezett levágott fejjel fémjelzett korszak mély nyomot hagyott a Szlovákia déli részén élőkben. Másfél-két évtized is eltelt, mire érdemben meg mertek szólalni azok, akik testközelből átélték a történteket; Durica Katarina író például könyvben mutatta be a legkiszolgáltatottabbak, a nők által elszenvedett borzalmakat.

„Vastag nyakú, felkapaszkodott verőemberek voltak jövő nélkül” – mondja egy helyi forrásunk a dunaszerdahelyi maffiózókról, éles különbséget téve a Kuciak-gyilkosságban bíróság elé kerülő Kočner és a Pápayhoz hasonló figurák között. „Arany nyaklánc, szolibronz bőr, ízléstelen ruhák és a fehér zokni. Abból is csak a márkás. Ügyeltek rá, hogy kilógjon az Adidas-jel” – írja könyvében Durica. A megszólalóink zöme határozott nemmel felel arra, hogy a kilencvenes évek mindennapjaival összevethető-e a Kuciak-gyilkosság.

„Húsz évvel korábban legfeljebb egy vállrándítás lett volna a válasz az emberek részéről” – jelenti ki Nagy Dávid érsekújvári születésű, többek között Dunaszerdahelyen praktizáló ügyvéd. Szerinte már csak ezért is érezhető, hogy ez az időszak végleg lezárult. Ám a megfélemlítés a mai napig jelen van, hiszen finom utalásképpen 2020 júniusában az Aktuality.sk Marián Kočner viselt dolgait elemző oknyomozó újságírójának, Peter Sabónak a postaládájába valaki lőszert tett. Megjegyzésünkre, hogy Kuciak és menyasszonya kivégzése erősen a kilencvenes éveket idézi, azt mondja: „Alapvetően más a helyzet, a mostani kor az oligarchák, a különféle úton-módon érvényesített gazdasági érdekek korszaka, nem az utcai brutalitásé. Fehérgalléros irányt vett a történet, ezt mutatja az is, hogy a NAKA lép fel az új ügyekben.” Az ügyvéd úgy véli, hogy a kilencvenes évek nagykutyái már eltűntek, meghaltak, vagy börtönben vannak, tehát „most vannak az utolsó rándulások”.

Tokár Géza politológus azonban felhívja a figyelmet arra az érdekességre, hogy a szlovákiai jogszolgáltatási rendszer pluralisztikus: az ügyészségtől a rendőrségen át a bíróságig sokféle érdekcsoport képviselői megjelennek, akik nem feltétlenül voltak lojálisak annak idején Ficóékhoz sem, láthatóan rendszeresen szivárogtattak újságíróknak, köztük Kuciaknak is persze. Már korábban a Gorilla-ügy kipattanása is megmutatta ennek jelentőségét: emlékezetes, a szlovák Watergate-ügyként is emlegetett esetben 2011–2012 fordulóján a sajtónak titkosszolgálati lehallgatási jegyzőkönyvek szivárogtak ki nem sokkal Robert Kaliňák volt belügyminiszter magántelefonálásának publikálása után, amelyben közvetlenül utasítgatja a Pravda napilap szerkesztőségét. A Penta pénzügyi csoport által használt, fedett lakásban zajló beszélgetések felvételein a csoport vezetője politikusokkal tárgyal a színfalak mögötti alkukról, az iratok szerint magával Ficóval is. Mindenesetre Tokár azt is hangsúlyozza: sok országgal ellentétben Szlovákiában az oligarchák mindig fontosabbak voltak a választott politikusoknál, magyarán nem a pártoknak vannak oligarcháik, hanem az oligarcháknak pártjaik.

Következmények nélkül

Visszatérve a maffiózókhoz: egy forrásunk szerint a Pápay-félékkel végző figurákkal saját, kifinomultabbá váló beosztottjaik számoltak le, ők pedig már gond nélkül belesimultak az új rendbe. Tokár Géza azt mondja, az akkori maffiózók oligarchákká és fehérgallérosokká váltak, a Kuciak-gyilkosság pedig éppen azért sokkolt, mert a módszer arra utalt, hogy bizonyos oligarchák „legszemtelenebbik vagy legbutábbik része azt gondolta, hogy még ezt is megteheti, ugyanúgy nem lesz következménye, mint ha húsz évvel korábban csinálná. A mostani szlovákiai társadalom azonban ezt már nem nyelte le”.

Így történt: Kuciak halála után több médium tiltakozásképpen nyilvánosságra hozta az újságíró utolsó, félkész cikkét, amelyben a nápolyi ’ndrangheta maffiaszervezethez köthető olasz „vállalkozóknak” a Fico-féle Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) kormánypárthoz fűződő kapcsolatairól írt. A botrány után kitörő százezres tüntetésekből aztán minden fehér gallért öltő vastag nyakú a tarkóján érezhette a változás leheletét – és a politikusok is. Robert Fico kényszerűségből leköszönt, utódja, Peter Pellegrini vezetésével az Irány is kibukott a hatalomból a 2020 elejei választáson. És jött Igor Matovič, aki az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek nevű párt (OĽaNO) élén a voksok negyedét többek között azzal húzta be, hogy hangosan megígérte: felszámolja a kétéves megszakítással 2006 óta regnáló szocdemek korrupt örökségét, beleértve a Kuciak-gyilkosság által előtérbe kerülő ügyeket az olaszokkal – ezt a szálat később elvetették, maradtak Kočnerék –, Ficóval és mindenki mással.

Aztán eljött 2020 koronavírus-terhes nyara, kattantak a NAKA bilincsei: prominens személyeket cibáltak ki otthonukból hajnali ötkor, és jókora sajtófigyelem mellett, objektívek és kamerák kereszttüzében ültették be a hunyorgó gyanúsítottakat a rendőrségi Škodákba. Beindult a Matovič-féle látványos rendcsinálás az Irány-közeli oligarchák és prominensek ellen – aminek a módszerei mellett az időzítését is sokan kritizálták.

„Az igazságszolgáltatás roppant fontos dolog, ennek viszont már-már tisztogatásszaga van” – fogalmaz lapunknak Nagy Dávid. Az ügyvéd szerint régen rossz, ha egyáltalán felmerülhet, hogy mindez politikai megrendelésre történik, mert az akkor is aláássa az eljárások hitelességét, ha egyébként lenne alapjuk. A hatalmas színjáték, hogy az újságírók hamarabb az elfogási helyszíneken vannak, mint a NAKA rendőrei – noha elvileg az eljárások szupertitkosak –, az ellenzék, Ficóék malmára hajtja a vizet. (Pellegrini kilépett az Irányból, s egy másik szocdem pártot alapított.)

Matovič szemmel láthatóan kapkod a járványkezelésben: ősz óta országos tesztelések sorozatával, széles körű korlátozásokkal és újabban a koalíciós partnerekkel való veszekedés miatt megcsúszó nyitással megy a kaotikus elemeket sem nélkülöző harc a covid ellen. Ezt a Fico-párt természetesen összekapcsolja a politikai leszámolás vádjával, mondván: a kormányfő így tereli el a figyelmet arról, hogy a víruskezelés terén egészségügyi és gazdasági szempontból is bedobta a gyeplőt. Matovič és az OĽaNO narratívája viszont az, hogy a korrupcióellenes programmal kapta a legtöbb voksot az országban, és ezt a vállalást betűhíven be is tartja – írja le a helyzetet Nagy Dávid. Az ügyvéd szerint természetes dolognak kellene lennie a bűnösök lefülelésének, nem pedig országos színjátéknak; közben pedig a kormánynak valóban nagyobb figyelmet kellene fordítania a járvány elleni küzdelemre.

Tiszta lappal

Az mindenképpen üdítően új helyzet, hogy korábban érinthetetlennek hitt figurák, vezető rendőrtisztviselők és vállalkozók is rács mögé kerültek, sőt a különleges ügyész és az igazságügyi államtitkár is, még ha csak vizsgálati fogságba is – értékeli a helyzetet Nagy Dávid. Tokár Géza sem vonja kétségbe: általában van igazságmagvuk a vádaknak. Kočner az elszabadult hatalom jelképe lehetne, és korábban, Fico, majd Pellegrini alatt jól látszott, hogy egyes érdekcsoportok monopolizálják az állami ügyészség vagy erőszakszervezetek ténykedését: a bizonyítékok eltüntetéséről vagy a nyomozás hátráltatásáról hajmeresztő történetekkel találkozik az ember. Marián Kočner a rendőrséggel együttműködve próbált újságíróktól információkat szerezni, zsarolta és meg is figyelte őket.

Nagy Dávid ügyvédként óvakodik konkrétumokat mondani ennek kapcsán, a maffiaállam jelzőt határozottan elveti. Az összefonódások lehetőségét azonban nem tagadja, mindenesetre szerinte megtört a jég. Tokár Géza részleges megtisztulást emleget, cáfolva a közvélekedést, hogy „egyik klán számol le a másikkal politikai eszközökkel”. Leszögezi: a jelenlegi garnitúra, benne Matovičék egyelőre kimaradtak a korrupciós ügyekből, s nem feltétlenül emberi minőségük, hanem egyebek mellett az eddigi lehetőségek hiánya miatt lehetnek tisztábbak.

A politológus szerint izgalmas kérdéseket vet fel, hogy bár ezek a botrányok könnyen elérnék Ficót vagy Pellegrinit, az új rendőrfőkapitány és a speciális ügyész kiválasztásakor az Irány-Szociáldemokrácia nem ágált hangosan ellenük a parlamentben, és a boszorkányüldözés toposzát is fiókba csúsztatta. Nem tudni, ez azért van-e, mert bíznak abban, hogy ezek az emberek jól eltussolják az ügyeket, vagy mert mindenki azt reméli, hogy a Matovič-kormány nem tölti ki négyéves mandátumát, és az ellenzék előre hozott választás nyomán – a pillanatnyi erőviszonyok alapján – valamilyen formában visszatér a hatalomba.

Ahogy Tokár Géza fogalmaz, a fehérgalléros bűnözés egyértelműen beszivárgott a pártokba, ugyanúgy gyanús vállalkozók nyernek közbeszerzéseket, mint eddig, csak éppen mások. Az elszámoltatás is felemás: Kočnert végül egy jókora gazdasági bűncselekmény – egy hetvenmillió eurós váltóhamisítási botrány – miatt ítélték el 2021. január 12-én, a Kuciak-gyilkosság kapcsán felmentették a vádak alól. Marián Kočnernél elég lenne rábökni persze a hosszú lajstrom bármelyik tételére, de ez szimbolikus kérdés is volt. Nagy Dávid hozzáfűzi: a szlovák külügyminiszternek, amikor jogállamiságból oktatja ki Magyarországot, mindezek után „nem ártana a saját portáján legalább körülnézni – ha már takarítani nem akar”. 

Címlapfotón: A meggyilkolt Ján Kuciakra emlékező tüntetők 2019. február 21-én. REUTERS / David W. Cerny