A legutóbbi, a közös költségvetési források kapcsán kialakult vitában tagadhatatlanul felszínre kerültek az EU jövőjével, működtetésének módjával kapcsolatos konfliktusok. Világossá vált, hogy a brüsszeli adminisztratív elit törekvései, amelyek egy – Yoram Hazony kifejezése nyomán – „felvilágosult birodalom” jellegű, nemzetek feletti Európa megteremtésére irányulnak, nem találkoznak az itt élők preferenciáival és domináns Európa-képével. Utóbbit ugyanis a nemzetállamok közötti társulás és kooperáció víziója határozza meg a mai napig.
Az európai egyesült államok koncepciója még távolabb áll a megvalósulás lehetőségétől, hiszen szociológiai, kulturális fundamentumai is hiányoznak. A nemzetállami önazonosság az európaiak nagy többsége számára sokkal fontosabb, mint az uniós identitás. Vagyis az európai közvélemény nem több, hanem kevesebb Brüsszelt szeretne. Kisebb, átláthatóbb és elszámoltathatóbb bürokráciát.
A többség világosan elhatárolná az európai identitást, szuverenitást és a nemzetek önazonosságát, illetve önrendelkezését. Ez azt is jelenti: abba, hogy a magyarok, németek, franciák hogyan szeretnék élni az életüket, miben hisznek, milyen értékeket tartanak fontosnak, Brüsszel nem szólhat bele, nem teheti a tagság, illetve a források elosztásának feltételévé. Ezekben a kérdésekben maguk az érintett országok és állampolgáraik jogosultak dönteni.