Németország Trump szemével

Ahhoz, hogy megértsük az amerikai elnököt, fontos felismerni, hogy a 2016-os választási kampányban nem csupán a baloldali Demokrata Párt ellen, hanem saját, jobboldali pártja ellen is ringbe szállt. Igen, jelöltként Trump maró gúnnyal beszélt Barack Obama demokrata leköszönő elnökről, és a korábbi republikánus elnököt, George W. Busht is ugyanannyira támadta. Sőt az egyik legelső vitájában őt még jobban bírálta az általa levezényelt iraki háború miatt. Vagyis az ingatlanmágnás nem csupán a baloldallal szemben pozicionálta magát, hanem az egész establishment, Washington belső köreivel szembehelyezkedve indult az elnöki posztért. Trump olyan égető kérdéseket vett napirendre, mint az illegális bevándorlás, az amerikai munkahelyek kiszervezése különösen a gyáripar területén, a középosztály elsorvasztása, a NATO-tagok szabotált védelmi hozzájárulása, Obama mea culpa jellegű külpolitikája és a republikánusok állandósult tehetetlensége a baloldali aktivista bírók megválasztásával szemben. A lista még folytatható.

A felsorolt teendőkkel nagyon is egyet lehet érteni. Bár nem tökéletes, de az angolszász világ bármelyik elemzésénél pontosabb. A status quo fenntartásában érdekelt republikánusok, akik megfutamodtak a kultúrharc elől, és akik nem is igazán akarnak nyerni a demokraták ellen, e sorok kanadai származású szerzőjét hazája konzervatív pártjára emlékeztetik. Jószerével hasznavehetetlen társaság. Mindez megmagyarázza a média túlnyomó részének, a baloldalnak, valamint a Never Trump mozgalomba tömörülő korábbi republikánusoknak a maró ellenszenvét az elnökkel szemben. A dühüket csak fokozta a tény, hogy Trump elnök többet tett a kampányban tett ígéretei beváltásáért, mint bármely más demokratikus vezető az angol ajkú világban – egyebek mellett a bírák, a külpolitika, a déli határfal megépítése, Kína és a kiegyensúlyozatlan kereskedelmi megállapodások terén –, és még ennél is többet tehetett volna, ha a kongresszusban ülő republikánusok teljes szívvel támogatják. Ez a valós indoka a Trump megbuktatására tett becstelen kísérletnek az oroszokkal való összejátszás légből kapott meséjével, amely egyre inkább úgy tűnik, hogy még a Watergate-botránynál is jobban sérti a demokratikus normákat.