„A gyerek csak kicsi, nem hülye” – idézi Weöres Sándor nyomán Sebő Ferenc hitvallását Paár Julianna népdalénekes-zeneterapeuta, aki tavaly megjelent Kerekerdő meselemezével bizonyította is a szellemi folytonosságot. Út az ösztönös lázadástól és önmegvalósítástól a terápiás célú zenélésig, a régi-új tudáson alapuló szabadságig.
2020. szeptember 09. 23:56
p
0
0
1
Mentés
Klementisz Réka interjúja a Mandiner hetilapban.
Félplayback bulizenével, egész jó hangszereléssel könnyű megvenni a szülőket, rajtuk keresztül a gyerekeket. Ehhez képest tavaly egy autentikus népzenére épülő meselemezzel, a Kerekerdővel tette le az asztalra a névjegyét. Miért?
A Kerekerdő hatvan százalékban valóban autentikusan megszólaló magyar népzenére épül. Pedig még csak nem is igaz rám, hogy gyerekkorig visszanyúló népzenei gyökereim lennének. Klasszikus zenén, irodalommal spékelt zenés hangjátékokon nevelkedtem, és csak később vonzott magához a népzene, majd a világzene. Anyám sokat hallgatta Sebő Ferenc versmegzenésítéseit, Cimbora és Muzsikás-lemezeket, ezeket szívtam magamba én is. „A gyerek csak kicsi, nem hülye” – mondja Weöres Sándor, és milyen igaza van! Hiszek a családi mintákban, abban, hogy az otthoni tapasztalatok határozzák meg elsődlegesen a későbbi valónkat, és bár lehet tagadni a mintát, engem a saját mintám megerősített. Mai eszemmel énekes-zeneterapeutaként már azt is pontosan tudom, hogy a zenei anyanyelv megszerzése – azoknak, akiknek megadatik – az anyai kapcsolódás más módjaival minimum egyenértékű alapélményt jelent. Anyánk hangját hallani énekelve, mondókázva, beszélve olyan impulzus, amelynek rendkívül erős hatása van a személyiségfejlődésre. Ha ez a semmivel nem pótolható hang ráadásul olyan ölbeli játékokon, dalokon, zenén keresztül jut el hozzánk, amely az anyanyelvi kultúránkban gyökerezik, a hatás még erősebb. A Kerekerdő koncepciója ezen a meggyőződésen alapszik, azzal a reménnyel, hogy a szülők népzenével kapcsolatos, esetleg rossz beidegződéseit is újra tudja keretezni. Piros párta, műanyag baba magyarosba öltöztetve, rutyutyu… Sokaknak ismerősek, holott a népzene, a népi kultúra valami csontig hatoló, elementáris erő közvetítéséről szól.
„A népi kultúrában élő falusi ember lekerekített világban, mi amőbaszerű valóságban élünk”
Gyerekeknek énekel, de a szülőkre kacsint?
Persze, hiszen szülő és gyerek jellemzően közösen hallgatnak zenét. Nem mindegy, hogy mit, akár napi tízszer. A gyerekek megkapaszkodnak a zene által nyújtott biztonságban, ha valami már ismerős, újra és újra kérik. Ahogy mozogni kezdenek rá, énekelnek, élményt szereznek saját magukról, a kifejezőerejükről. Akkor igazán jó egy lemez, ha a szülőben is gátakat szabadít fel, megénekelteti, erőket mozgósít benne. Sok szülő írt nekem a tavaszi karantén heteiben, hogy a lemez bébiszitterként működik. Ötven percen át magával ragadta a gyerekeket, teljesen bevonódva hallgatták. A Kerekerdő egyszerre erős mesei és zenei világ. Hiszem és tapasztalom is, hogy képes felvenni a versenyt a mozgóképpel. Az egyéni, zenére való képalkotás, történetszövés, a képzelet stimulálása nagyon fontos. Nem vagyok ortodox mozgóképellenes, de az arány mára egészségtelenül elbillent a belső képalkotás rovására. Egy adhd-s kisfiú anyukája is írt, hogy rákattantak a lemezre, de úgy veszi észre, hogy talán túl intenzív hatásegyüttes is a kisfiú működéséhez képest. A folytatásban gondolnom kell azokra is, akiknek kevesebb ingerre van szükségük. A zeneterápia ugyanis nem arról szól, hogy ha beteszek egy kis Mozartot, bárki azonnal kisimul. Egy kamaszban ellenállást szülhet, másban megnyugvást, befogadótól függ. Sokfélék a gyerekek is, a zene szövetének megalkotásakor ezzel is számolni kell.
Férjével és alkotótársával, Bognár Andrással. Fotó: Muray Gábor
„Weber úr azt mondta az Európai Parlamentben, hogy az ukránoknak joguk van csatlakozni az Európai Unióhoz. Ez tévedés. Az ukránoknak joguk van jelentkezni az EU-ba. Nekünk pedig jogunk van dönteni erről. Ez a helyes leírása a helyzetnek.”
Nagy ajándék az élettől, hogy együtt dolgozhattam Koltai Lajossal, régi vágyam vált ezzel valóra – mondja Lajos Tamás. Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett operatőr-producerrel a főiskolás évekről, mesterekről, lezüllesztett filmes oktatásról és arról beszélgettünk, hogy minek és kinek a kedvéért állt újra a kamera mögé egy alkotás erejéig.
Weiszdorn Róbert még ma is makacsul kitart azon állítása mellett, mely szerint igaz, hogy ő is használta fegyverét az ügyféltérben, viszont a biztonsági őr halálát nem ő okozta.
Mit tehet ebben a helyzetben az erdélyi magyarokat évtizedek óta támogató Orbán Viktor és a magyar kormány?
p
0
0
4
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Balango
2020. szeptember 10. 19:23
Lehet, hogy kiváló népdalénekes és zeneterapeuta, de hogy nagyon szép, az viszont biztos!
Az ilyen nőknek már a puszta létük is terápiás hatású, a zene csak hab a tortán.