Az érzelmi alapú hitvitába a középosztálybeli családok egy jelentős része mára belefáradt.
Ahány ház, annyi szokás. Főzésben, pénzügyekben, gyermeknevelés területén. Aztán e népi bölcsesség a család legszemélyesebb szférájának határán annak rendje és módja szerint érvényét is veszti, amint politikára terelődik a szó. A családok döntő többsége ugyanis – tetszik vagy nem – képtelen feltartóztatni a küszöbön dörömbölő történelmet. Ez nem az az ország, ahol a közélet ügyei illedelmesen kopognak. Közvetlen jelenlétük adottság, szinte kötelesség minimum tudomást venni róluk, miközben a feldolgozásukhoz nincsenek megfelelő eszközeink. A 20. század eseményei kibeszéletlenségek formájában gyakran még ma is kísértenek, erre rakódnak a jelen hiszterizált közbeszédéből táplálkozó indulatok. Nálunk a politika egészen a vasárnapi terített asztalig gyalogol, belemászik a levesestálba, és megkeseríti a tartalmát. Ugyan ki ne ismerné azt a kellemetlen mellékízt, amelyet egy-egy rokon csípős állítás formájában belekever az ünnepi menübe? Lehet tehát akárhány ház, szokás, ez esetben csak kétféle van. A jól koreografált, nagy közös szitkozódás és háborgás; illetve az a csend, mely bizonyos témákat évek vagy már hosszú évtizedek óta övez.
Hosszú autóút vezetett a magyar tenger partjára. Sofőrömmel beszélgetésbe elegyedtünk. Nem volt nehéz, alapvetően hasonló a világszemléletünk. Ő emberekkel foglalkozik, szituációs helyzeteket teremtve görcsöket old. Hivatása régi élményekből táplálkozik, már gyermekként is azt tapasztalta, hogy lehet beszélni depresszióról, fogyatékosságról, közeli rokon haláláról. Lehet, sőt néha kell is. Mert attól, hogy nem beszélünk róla, nagyon is létező emlékként feszít odabenn. Aztán elmesélt egy családi történetet. Nem a sajátját. Ahol az édesapa börtönben ült 1956 után. Erről azonban évtizedekig nem lehetett beszélni. Maga az érintett sem akart. A rendszerváltozás ugyan sok tekintetben a nagy fellélegzés időszaka volt, ez a történet betonszilárd tabu maradt. Máig az.
A kibeszéletlenség mint „megoldási stratégia” azóta is modellként szolgál. Noha a politika és kapcsolt részei mint közügyek nagyon is valóságosan alakítják sorsunkat, tapasztalatom szerint egyre nő a hallgató családok aránya.
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A bizonyítás veszélyeztetése és az ismételt bűnelkövetés lehetősége miatt döntöttek a hosszabbítás mellett.
