Félre, dogmák, tételek!

Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

Röviden megjegyzem

Határozott francia hangok
Az erős etatista hagyományokkal bíró Franciaország politikusai határozott állami beavatkozást sürgetnek, illetve sorra megkérdőjelezik a jelenlegi globális gazdasági modell életképességét, többek között az eredetileg piaci közegből érkező államfő, Emmanuel Macron is. Ami ennél érdekesebb, hogy a Franciaország Munkaadóinak Mozgalma (Medef) elnöke, Geoffroy Roux de Bézieux egyenesen a bajba került vállalatok teljes államosítása mellett érvelt, és úgy fogalmazott, hogy „nem szabad semmilyen korábbi tabura tekintettel lennünk”.

Ausztrália is ellenőriz
Canberra is megszigorította a külföldiek vállalatfelvásárlá­sainak ellenőrzését, különös tekintettel a légi közlekedésre, a szállítmányozásra és az egészségügyi szektorra. A korábbi szabályozás csak arra az esetre írta elő a vizsgálatot, ha a magáncég külföldi befektető általi akvizíciójának értéke meghaladja az 1,1 milliárd ausztrál dollárt (kb. 223 milliárd forint), most ez értéktől függetlenül kötelező. A március végétől hatályos új előírás egyaránt vonatkozik a most kezdődő és a már folyamatban lévő tranzakciókra.

A külföldi ellenséges felvásárlásokkal kapcsolatban az európai kedélyeket főleg a CureVac nevű, tübingeni székhelyű biotechnológiai vállalat megvételének szándékáról szóló hírek szították fel az elmúlt hetekben. A cég a koronavírus elleni oltás kifejlesztése terén kecsegtető eredményeket ért el, amelyek alapján akár már júliusban megkezdődhetnek a klinikai tesztek. Német kormányzati értesülések szerint Donald Trump amerikai elnök akár egymilliárd dollárt is hajlandó lett volna a társaság rendelkezésére bocsátani azért, hogy az Egyesült Államok hozzáférhessen a kutatási eredményekhez.

Bár a CureVac tulajdonosai tagadták az értesüléseket, a transzatlanti kapcsolatokban feszültséget okozott az ügy. Németországban egy korábbi rossz emléket is felidéztek a CureVac körüli híresztelések: 2016-ban a globális szinten is meghatározó, augsburgi székhelyű robotikai cég, a KUKA kínai befektetők kezébe került, amit sokan stratégiai veszteségként értékelnek. Peter Altmaier kereszténydemokrata gazdasági miniszter azonnal a stratégiai vállalatok védelmét sürgette, Markus Söder keresztényszocialista bajor miniszterelnök pedig még ennél is tovább ment március végi nyilatkozatában, és felvetette, hogy a válságra tekintettel általánosságban meg kellene tiltani bármely német cég külföldi vásárlónak való eladását. Múlt szerdán pedig a szövetségi kormány közzétette a külgazdasági törvény (Außenwirtschaftsgesetz) módosításáról szóló javaslatát, amely a külföldi felvásárlások ellenőrzésének szigorításáról szól.

Az Európai Bizottság a német reakciókkal szinte egy időben reagált. Március 25-én Ursula von der Leyen elnök közzétette azt a bizottsági állásfoglalást, amely részletes iránymutatásokat tartalmaz a tagállamok részére azzal kapcsolatban, hogy miként akadályozzák meg egészségügyi és egyéb stratégiai jelentőségű vagy kulcsfontosságú technológiai ismeretek birtokában lévő cégek EU-n kívüli befektetők általi felvásárlását.

A bizottsági iránymutatás szerint alapvető államérdek, a közrend és a közegészség védelme egyaránt indokolhatja a beavatkozást. Az állásfoglalás külön felszólítja azokat a tagállamokat, amelyekben még nem áll rendelkezésre jogszabályi eszköz a külföldi beruházások ilyen típusú ellenőrzésére, hogy pótolják ezt a hiányosságot. Jelenleg Magyarország mellett tizenhárom uniós tagállamban, köztük Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Lengyelországban, Hollandiában, Lettországban és Litvániában is van erre vonatkozó jogszabály.

Hazánkban a Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellen­őrzéséről szóló 2018. évi LVII. törvény szabályozza a területet. Eszerint külföldi befektető meghatározott tevékenységeket végző, magyarországi székhelyű gazdasági társaságban 25, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében pedig 10 százalékot meghaladó tulajdonrészt csak akkor szerezhet, ha a tranzakciót bejelenti az illetékes miniszternek, aki vissza is igazolja ezt. Az érintett tevékenységi körök között szerepel a haditechnikai és titkosszolgálati eszközök előállítása, bizonyos pénzügyi szolgáltatások nyújtása, valamint a villamos energiáról, a földgázellátásról, a víziközmű-szolgáltatásról és az elektronikus hírközlésről szóló törvények hatálya alá tartozó szolgáltatások. A fenti ellenőrzési lehetőségek inkább passzív eszközt jelentenek az államok kezében, amellyel adminisztratív úton akadályozhatják meg egy vállalat felvásárlását. 

A bizottság által 2020. március 19-én elfogadott ideiglenes állami támogatási keret múlt csütörtökön bejelentett kiterjesztéséről szóló javaslat viszont már aktív beavatkozási lehetőséget biztosít, mivel megkönnyíti a nehéz helyzetbe került vállalatok állami forrásból való feltőkésítését, akár külföldi felvásárlási kísérlet elkerülése érdekében is. Ahogy erre a bizottsági közlemény is utal, „az ilyen állami beavatkozások jelentős mértékben befolyásolhatják a versenyt az egységes piacon, ezért csak végső eszközként lehet alkalmazni őket”. Ezzel együtt jogi alapot biztosít az ilyen típusú beavatkozásokhoz az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének 2(b) pontja, amelynek értelmében a belső piaccal összeegyeztethető „a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás”.

A tagállamok szuverén módon történő beavatkozásától való dogmatikus félelem azonban a fenyegető gazdasági csapások közepette sem enyhül bizonyos körökben. Német ipari érdekvédelmi szervezetek, például a gép- és berendezésgyártók szövetsége téves lépésnek nevezte az ilyen típusú protekcionizmust, tekintettel az európai és főleg a német gazdaság nyitottságára. 

Az állami támogatások jelentőségének megnövekedésétől félve pedig több olasz és egy amerikai közgazdászprofesszor – Elena Carletti, Marco Pagano, Loriana Pelizzon, Marti G. Subrahmanyam – vetette fel közös cikkben a Bloombergön, hogy egy az Európai Beruházási Bank ellenőrzése alatt álló befektetési alapot kellene létrehozni a nehéz helyzetben lévő cégek feltőkésítése érdekében. A cél részben éppen a tagállami támogatások ellensúlyozása lenne, és az alap működésében szívesen látnák a globálisan tevékenykedő befektetési és nyugdíjalapok részvételét, valamint más állami befektetési alapokét ugyanígy. Mintha nem is önmagában az állami részvétellel lenne bajuk, hanem kifejezetten csak az európai nemzetállamok érdekeinek az esetleges érvényesülése zavarná őket.

Címlapképen: Pieter van der Heyden, id. Pieter Bruegel után: A nagy hal megeszi a kis halakat (1557). Fotó: wikimedia.org

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.