Lázadjunk a fogyókúravallás ellen!

A fogyókúravallás korát éljük: generációk óta tart az új hittételek terjedése, miközben a felesleg nézegetése és az azon való rágódás az életünk jelentős részét kiteszi. Magokat csipegetünk, miközben a család vacsorázik, a nemalvásunkból veszünk el, vagy még több a nemalvás, hogy tudjunk mozogni. Napi téma ez, ha bárkivel találkozunk: elvárás lett belőle, elvárás magunktól és mindenkitől. És ha valaki erről bunkó módon beszél a nyilvánosságban, az ország 
fő vitatémája lesz belőle.

De van is miről beszélni. Elkeseredem, amikor egy hatéves azt mondja: azért szeretne csokiallergiás lenni, mert akkor kevesebb édességet enne, és olyan vékony lenne, mint a barátnői. Megijedek, hogy egy tizenkét éves nem fogyaszt este szénhidrátot, és még a mozi alatt sem eszik pattogatott kukoricát, nehogy meghízzon. Szomorú, hogy egyre több olyan fiatalról hallok, aki elájul, nem eszik, és mindig lelkiismeret-furdalása van, ha bármit magához vesz. Ma már tizenévesek tömegei fogyóznak – és azt teszik, azt fogják tenni a halálukig. Tehetetlen vagy a fogyókúravallással szemben, mert a facebookos bullying folyamatosan a képedbe nyomja a fogyasztóappokat, hogy egy percig se felejtsd el: ez a legfontosabb. Hiszen csak egy kis akarat, igényesség kell – mondja a nagyokos a női magazinokban, a buszon, a munkahelyen.

Jó lenne fellázadni – de egyedül nem lehet, mert mindenki fogyókúra-vallású, aki nem genetikailag sovány, és kapcsolatban van. Mert az alaptételt, hogy legyél vékony, még a legokosabb és legrendesebb emberek is vallják magukra – és mindenkire – vonatkoztatva. Persze a házasságban nem egymásnak mondjuk, mert tiszteljük egymást, nem is csaljuk meg a másikat, és boldogok is vagyunk, nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy rövid az élet, és nem hiszem, hogy a halálos ágyunkon azon gondolkodunk, bárcsak többet fogyókúráztunk volna.