„Erősnek lenni olyan, mint úrinőnek lenni. Ha bizonygatnunk kell, hogy azok vagyunk, akkor már nem vagyunk azok” – ki mástól is származna az idézet, mint a Vasladytől, Margaret Thatchertől? Az első női brit miniszterelnök szavai különösen aktuálisak egy olyan politikai klímában, amelyben a női politikusok jelentős részének a politizálás egyenlő a női mivolt megtagadásával. Pedig hogyan is hangzik a gyakran mantrázott, a haladáspárti véleményvezérek és a női politizálás kategóriájának élharcosai körében népszerű szentencia? Ha több nő vállalna szerepet, békésebb, konszenzusosabb, kompromisszumosabb lenne a közélet, a viták kevésbé lennének erőszakosak, a versengés helyét az együttműködés venné át, és megszűnne a férfiak gerjesztette folytonos háborúzás a politikai arénában.