Alázatos játék, csibészség a négyzeten: legyőzhetetlenek vagyunk a Puskás Arénában
Harminc éven át nem voltak ilyen pillanataink, most meg vannak. Kovács Gergő írása.
Évtizedekig tartó vita, több mint félszáz terv, világháborúk és egymást váltó politikai rendszerek tarkították a Népstadion történetét. A legendás sportlétesítmény, korának egyik legmodernebb épülete hatvanhárom évig volt Magyarország nemzeti stadionja, ma az új Puskás Arénában él tovább.
MAGYAR NEMZETI STADIONT!
„Puskásnál a labda… lő! Góóól!” – kiáltotta a mikrofonba Szepesi György, amikor az Aranycsapat kapitánya hatvanöt évvel ezelőtt a később róla elnevezett Népstadionban másodszor talált be az angolok kapujába, megszerezve csapata hetedik gólját. Az akkor nem egészen egy éve felavatott sportlétesítmény története azonban jóval régebbre nyúlik vissza.
A stadion építésének ötlete először 1895-ben merült fel: amikor az első újkori olimpia athéni rendezése anyagi okokból veszélybe került, Kemény Ferenc, a magyar olimpiai mozgalom alapító atyja Budapestet ajánlotta új helyszínül. Görögország végül mégis megrendezte a játékokat, a nemzeti stadion építése – csakúgy mint az olimpia megrendezése – azonban továbbra is cél maradt. Az első tervek 10 000 fő befogadására alkalmas létesítményről szóltak, később már teljes sportkomplexumban gondolkodtak, amely a stadion mellett különféle sportpályákat, úszómedencéket és olimpiai falut is magában foglalt volna. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai 1914-ben az 1920-as olimpia rendezésére pályázó városok közül Budapestet támogatták a legnagyobb arányban. A világháború azonban meghiúsította a terveket.