Magyarország útja a digitális állam felé

Szerda délelőtt tizenegy óra. Egy Zala megyei város okmányirodájába lépve ismerős látvány fogadja az embert: nyomtatott sorszámaikra pillantgató ügyfelek várakoznak, mobiltelefonjukon játszanak, csetelnek. A szerencsésebbeknek ülőhely is jutott. Közöttük találjuk Katalint, aki két fiával érkezett, és éppen a nagyobbikat fegyelmezi, mert a kisautóival néha megzavarja a mellettük ülő nyugdíjas hölgyet. Katalin férje kamionsofőr, gyakran hosszú időre elszólítja a munkája, így általában a feleségre hárulnak a család ügyes-bajos dolgai, most éppen a kisebbik fiú első személyi igazolványának kiváltása. „Nem szívesen vettem ki szabadnapot emiatt – mondja. – Pláne, hogy már az idejutás is komoly szervezést igényel miattuk” – mutat rá gyermekeire. Katalin és családja csaknem egyórányira lakik az okmányirodától. Várakozás közben telefonját nyomkodja ő is, anyósának ír, hogy késni fognak. Megkérdezzük tőle, hogy ha lenne rá lehetőség, intézné-e az ügyeit otthonról a mobilja segítségével. „Ne vicceljen! – mondja. – Én lennék  a legboldogabb, ha nem kéne itt töltenem a délelőttöt. És talán a délutánt is” – teszi hozzá, majd fürkészve néz a sorszámjelző tábla irányába.

DIGITÁLIS ÁTALAKULÁS ÉS E-KÖZIGAZGATÁS MAGYARORSZÁGON