Megírták a románok: többek között Dobrev Klára nagyapján bukhatott el Magyarország és Erdély újraegyesítése

Kádár Jánosék szerint az erdélyi szegénység túl nagy terhet jelentett volna az országnak.

„Míg nem találkoztam Kádárral, én nem tudtam, milyen lehet egy hatalomra kerülő munkás. Döbbenetes ez a természetes szerénység, az, hogy egyáltalán nincs benne semmilyen hivataloskodás, hogy úgy néz ki, mint aki vasárnaponként az állatkertbe jár, és mogyorót dob az elefántoknak.”
Gabriel García Márquez 1957. augusztus 20-án Kisújszálláson, a Nagykun napok alkalmából rendezett munkás-paraszt találkozón látta élő valójában a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárát. Azt kérdezik, mit keresett a későbbi Nobel-díjas kolumbiai író a kunsági parasztok között? Fogódzkodjanak meg: Kádárral akart találkozni. Vagy legalább látni egy igazi proletár diktátort. Litván György azt írja valahol, hogy Kádár volt az egyetlen jelentős magyar munkáspolitikus. Gabo, akit mindig vonzott a hatalom és vonzottak a hatalmasságok, megérezte, hogy Kádárból lesz valaki.