„Míg nem találkoztam Kádárral, én nem tudtam, milyen lehet egy hatalomra kerülő munkás. Döbbenetes ez a természetes szerénység, az, hogy egyáltalán nincs benne semmilyen hivataloskodás, hogy úgy néz ki, mint aki vasárnaponként az állatkertbe jár, és mogyorót dob az elefántoknak.”
Gabriel García Márquez 1957. augusztus 20-án Kisújszálláson, a Nagykun napok alkalmából rendezett munkás-paraszt találkozón látta élő valójában a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárát. Azt kérdezik, mit keresett a későbbi Nobel-díjas kolumbiai író a kunsági parasztok között? Fogódzkodjanak meg: Kádárral akart találkozni. Vagy legalább látni egy igazi proletár diktátort. Litván György azt írja valahol, hogy Kádár volt az egyetlen jelentős magyar munkáspolitikus. Gabo, akit mindig vonzott a hatalom és vonzottak a hatalmasságok, megérezte, hogy Kádárból lesz valaki.
A miniszterelnök politikai igazgatója az Index Konkrétan című műsorában elmondta: az 1956-ról szóló mondatának elferdítői éppen azok, akik '56-ból vezetik le Ukrajna katonai megsegítését.
Ezek most tényleg azt hiszik, hogy diktatúrában élnek.
Akik igazán számítanak! – írta a miniszterelnök politikai igazgatója.
Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész tette világossá, vonható-e párhuzam az 1956-os magyarországi forradalmi események és a jelenleg dúló orosz-ukrán háború között.
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
November elseje az 1956-os forradalom és szabadságharc fontos napja volt.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
