Nincs válasz arra a látszólag egyszerű kérdésre: hol rejlik a hatalom az EU-ban, melyik intézményé a főhatalom, ki szuverén?
Látjuk, halljuk, tapasztaljuk: az európai uniós intézmények közötti politikai és hatalmi feszültségek egyre intenzívebbek, aminek következtében a működésképtelenség felé halad a rendszer. Ez alkotmányos válság kezdetére hasonlít.
Hol kezdődött? Hat évvel ezelőtt a föderalisták kiötlötték a csúcsjelölt intézményét, hogy az Európai Parlamentnek politikai hatalma legyen az Európai Bizottság elnökének kinevezésére. Igaz, ennek nem volt jogalapja, pusztán politikai, ezáltal illékony
fogásnak bizonyult, jóllehet az EP minderről másképpen gondolkodott. A szerződésben a Bizottság elnökét az Európai Tanács jelöli, a parlamentnek csupán jóváhagyási joga van.
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A lengyelek szerint az Európai Unió számára a biztonság minden lehetséges dimenzióban kiemelt jelentőséget kap majd.
Már a Politico is aggódik az Európai Bizottság elnökéért.
Sean Pennt nagyon aggasztja az, hogy a két politikus hasonlóan gondolkozik számos fontos geopolitikai kérdésben.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
