Mit jelent a keresztény szabadság?

Az akarat szabadsága, a lelkiismereti szabadság, a formalitásoktól és a kicsapongásoktól való szabadság egyaránt értelmezhetők a keresztény szabadság megnyilvánulásaként. Ugyanígy a nyugati civilizációt meghatározó szekuláris értékek, az emberi jogok, a jogállamiság is keresztény ihletésűek. Egy motívum azonban biztosan átjárja a kereszténység szabadságeszményét: a kettősség. Az ember testében – a fizikai törvényeknek alávetve, vagy kényszer hatása alatt – elveszítheti szabadságát, de a lelkiismereti, gondolati szabadságát nem.

PÁL APOSTOL – SZABADOSOK ÉS TÖRVÉNYKEZŐK

A kereszténység szabadságfogalmát nem lehet elválasztani attól a kortól és kulturális kontextustól, amelyben megfogalmazódott. A kereszténység a Közel-Keleten, az értett antikvitásban jött létre, amelyben egyszerre érvényesült a judaizmus tanítása és a római-hellenisztikus kultúra szokásai. Sajátos, hogy mindkét elem kezdetben ellenségesen tekintett a kereszténységre. Így a keresztény szabadságról szóló tanítást elsők között megfogalmazó Pál apostol e két tényezővel szemben igyekezett új értelmet adni a szabadság fogalmának. Pál két, a keresztény szabadságot aláásó tanítást azonosított, a törvénykezést és a szabadosságot. Előbbi a judaizmus merev szabályaira utalt, utóbbi pedig a római életvitel züllöttségére. A páli gondolat fontos saroktétele az a megállapítás, hogy Krisztus a szívekbe írta a törvényt. Ez a motívum egyszerre szabadít fel a korabeli judaizmus szigorú törvényei alól, és helyezkedik szembe a római világ hedonizmusával.

SZENT ÁGOSTON – SZABAD AKARAT?

A katolikus tanítás egyik központi eleme az akarat szabadságának tana. Legelsőként Szent Ágoston foglalkozott részletesen a kérdéssel, A szabad akaratról című könyvében lényegében a rossz eredetét keresi, így terelődik figyelme a szabad akarat irányába. Szerinte minden ember képes arra, hogy a jót vagy a rosszat akarja és cselekedje. Ez a tétel azért kiemelten fontos a katolikus dogmatikában, mert az egyén felelősségét hirdeti. Így a rossz akarása még csak kvázi előszobája a bűnnek, a rossz cselekedet viszont már maga a bűn, így az üdvösség szempontjából is döntő súllyal esik latba.