Izrael újra voksol: sok hűhó, a patthelyzetért?

Az eredetileg idén novemberre tervezett választást először áprilisra hozták előre, majd miután Benjamin Netanjahu koalíciós tárgyalásai csődöt mondtak, a parlament inkább feloszlatta magát, mintsem hogy a második helyezett Kék és Fehér (Kahol Lavan) nevű tömörülés vezetője, Beni Ganc legyen a kijelölt miniszterelnök. Öt hónap sem volt elég a stabil kormányzás megteremtéséhez. Áprilisban az Egyesülés (Likud) és új kihívója ugyanannyi mandátumot szerzett, és nagyjából ez ismétlődhet meg szeptemberben is a felmérések szerint.

Izrael nemcsak az ígéret, de a pártok földje is: 47 szervezet regisztráltatta magát a választásra, és a listás szavazás révén akár tucatnyi is bekerülhet a 120 fős Kneszetbe. Mivel a politikai felaprózottság miatt egy párt sem tud egyedül többséget elérni, a kulcsszó a koalíció.

Áprilistól éppen ezen buktak meg Netanjahu kormányalakítási kísérletei. A jobboldali pártszövetség terve amiatt esett kútba, hogy az ultraortodox pártok nem támogatták a Likud azon tervét, hogy eltöröljék a vallási iskolák hallgatóinak sorkötelezettség alóli mentességét. Netanjahu ezután megpróbálkozott a baloldallal is, az Izraeli Munkapárt (Haavoda) azonban kereken elutasította a felkérést. A második helyezett Kék és Fehér a miniszterelnök elleni korrupciós eljárások miatt zárkózott el a koalíciótól.

A választási rendszer lehetővé teszi, hogy a pártok a remélt többség elérése érdekében előre szövetségeket kössenek. Idén a Likud a Jobboldal (Jamina) nevű, a jobbközéptől az ultraortodoxig terjedő pártcsaláddal, a baloldali pártokat tömörítő Demokrata Unió a centrista Híddal (Geser) közösen induló Izraeli Munkapárttal, az Egyesült Tóra-Judaizmus a hozzá közel álló, ultraortodox Sasszal, a liberális Kék és Fehér pedig a szekuláris nacionalista Izrael a Hazánk (Jiszráel Béjtenu) párttal fogott össze.