„Eleinte édesanyám csak azért szerette volna, hogy ússzak, hogy iskola után legyen elfoglaltságom, és egészségesen éljek, én viszont már az elején kitaláltam, hogy olimpiai bajnok leszek” – meséli a lány, akinek tehetsége és ambíciói meghatározták a család további életét. „Édesanyám egyedül nevelt, és nagyon sok áldozatot hozott azért, hogy úszó lehessek. Elég nagy anyagi költsége volt a versenyeknek, edzőtábornak is, de ezeket mindig szó nélkül kifizette, mert tudta, hogy nekem mennyire fontos. Rengeteget köszönhetek neki, minden egyes hajnalban elvitt az edzésre, utána az iskolába, majd délután jött értem az uszodába” – mondja a kezdetekről Bogi. Ma már az anyukája nélkül, de még mindig főleg az edzés és az iskola között ingázik.
„Jelenleg az ELTE-n tanulok pszichológiát, és szeretném megszerezni a diplomámat, viszont még nem döntöttem el, hogy ezzel szeretnék-e foglalkozni később. Egyre többször gondolok arra, hogy szívesen tanítanék kisgyerekeket úszni, így még az is lehet, hogy a medence közelében maradok egy ideig” – árulja el a hogyan továbbról.
Egyelőre csak az úszásra tudok koncentrálni, a következő álom akkor jön, ha ezt abbahagytam