Az Eurostat definíciója szerinti szegénység kockázatának kitettek aránya 2010-ben 29,9 százalék volt (uniós átlag 23,8 százalék), addig ez a mutató 2023-ra 19,7 százalékra csökkent (Eu-átlag 21,3 százalék). Itt az elmúlt évek válságsorozata csak kisebb mértékű rombolást tudott végezni. A szegénységnek kitettek arányának mérséklődése mögött fő okként én egyértelműen azt látom, hogy ha többen tudnak dolgozni, akkor többen jutnak a megélhetéshez megfelelő jövedelemhez is – ezt a segélyezés nem tudja pótolni.
Vannak olyan területek is, ahol voltak (legalább rész)sikerek, de a válságok sora ezeket (legalább részben) erodálta. Ilyen például a gyermekvállalás kérdése. 2011-re a teljes termékenységi arányszám 1,23-ra csökkent, azaz egy nő átlagosan ennyi gyermeknek adott életet. Ez 2023-ban 1,51-et ért el, ami kismértékű csökkenés a 2021-es 1,59-hez képest. Az idei első 8 hónapra azonban sokat romlott a helyzet: a teljes termékenységi arányszám 1,37-re csökkent. Míg tehát a családtámogatások kiterjesztése tudta növelni a gyermekvállalási kedvet (ha nem is értük el a kívánatos 2,1-es szintet), a magas infláció miatt a családi adókedvezmény értéke csökkent, a gazdasági bizonytalanság nőtt, így pedig a probléma ismét felerősödött. Nem csoda tehát, ha a kormányzat erre újra kiemelt hangsúlyt kíván fektetni.
A másik terület, ahol sikerült előrelépni, de az eredményeket a válságok elmosták, az a költségvetés és az államadósság kérdése. Míg 2012 és 2019 között sikerült betartani a 3 százalékos hiánycélt és kialakult egy egészségesnek tekinthető 2 százalék körüli hiány, addig a koronavírustól a hiány magasabb alakult és az idén a cél 4,5 százalékos hiány elérése, amelynek sikere nem magától értetődő. Ugyanígy az államadósság esetében: a 2011 végi 80,3 százalékos szint 2019 végére 65,3 százalékra csökkent, ez az eredmény azonban csak részben maradt meg: 2020-ban az adósság 79,3 százalékra emelkedett és 2023 végére is csak 73,4 százalékig csökkent. Itt tehát nem olyan rossz a helyzet, mint 2011-ben, de valami megtört. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az államadósság szerkezete a korábbinál kedvezőbb (alacsonyabb devizaarány, magasabb hazai finanszírozás).
A növekedés most már nem biztosítható kizárólag a magasabb foglalkoztatásból – a munkaerőpiacon bár van valamekkora tartalék, az nem nagy, így a magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre való áttérés igen lényeges. Fontos szempont az erőteljes gazdasági növekedés, illetve a bérek felzárkóztatásának gyorsítása – mindezt úgy, hogy az egyensúlyi mutatók kedvezők maradjanak, illetve javuljanak, elsősorban hogy tovább csökkenjen a GDP-arányos államadósság.