Összesen három korszakot ölelnek fel a 2010 óta működő Orbán-kormányok gazdasági intézkedései. A Mandinernek nyilatkozó szakértők szerint a növekedés korszakából a hatéves bérmegállapodás volt az egyik legjelentősebb gazdasági program és sikerült érdemben mérsékelni a szegénységet is.
Nyitókép: Andrzej Rostek/Getty Images
A szerző a Világgazdaság munkatársa.
A 2010 óta tartó Orbán-kormányok három, merőben eltérő gazdasági programú korszakot öleltek fel. Az első volt a nagyjából 2013-ig tartó időszak, melynek során a pénzügyi válság hatásait, illetve a 2010 előtti elhibázott gazdaságpolitika okozta gondokat kellett kezelni. A második időszak 2019 végéig tartott, ekkor a kedvező konjunkturális környezet is támogatta a gyors növekedést.
A harmadik időszak, amely még most is tart, a válságok koraként jellemezhető, és mivel a válságok egymást követik, ez is inkább egy válságkezelő korszaknak tekinthető – mondta el lapunk megkeresésére Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője.
A 2013-ig tartó válságkezelés intézkedéseit, főleg, ha a megelőző kormányok tevékenységéhez viszonyítjuk, szinte teljes egészében pozitívan értékelhetjük az elemző szerint.
Ebben az időszakban is voltak olyan intézkedések, mint az ágazati különadók, az egykulcsos szja vagy akár csak a rezsicsökkentés, amelyek rengeteg kritikát kaptak, ugyanakkor utólag visszanézve sikeresnek tekinthetőek, elérték a kitűzött céljukat. A rezsicsökkentés módosítással bár, de jelenleg is fennmaradt és Európa legalacsonyabb lakossági energiaárait biztosítja a magyar háztartásoknak.
Molnár Dániel kiemelte, a 2019-ig tartó gazdasági programokból a 2016 végén elfogadott hatéves bérmegállapodás az egyik legjelentősebb intézkedés, amely minden elemében egyértelműen teljes sikernek bizonyult.
Ennek keretében sikerült tető alá hozni egy olyan hosszabb távú megállapodást a munkavállalói és munkáltatói oldal képviselőivel, amely alapot teremtett a dinamikus bérnövekedésnek a minimálbér és a garantált bérminimum érdemi növelése révén. Ez pedig, kiegészülve az adócsökkentésekkel, azt is biztosította, hogy munkaerőpiaci áldozata se legyen a gyors bérdinamikának. Az intézkedés érdemi bérnövekedést generált a rákövetkező időszakban, a foglalkoztatás további emelkedésével párhuzamosan. Ezáltal pedig jelentősen javította a háztartások jövedelmi helyzetét is, fedezetet teremtett a megtakarítások növelésére, ez hozzájárult ahhoz is, hogy a koronavírus-járvány a magyar gazdaságot sokkal jobb helyzetben érte el, mint a pénzügyi válság.
A harmadik időszak esetében is inkább a koronavírus-járvány idején tapasztalt válságkezelés egészét kell kiemelni, amelynek hatékonysága hozzájárult, hogy a magyar gazdaság összesen hat negyedév alatt elérje a válság előtti kibocsátási szintjét, miközben a pénzügyi válság során ehhez több mint hat évnek kellett eltelnie – sorolta Molnár Dániel, kiemelve a hitelmoratóriumot.Ez a gazdasági intézkedés érdemben segítette, hogy se a háztartások, se a vállalatok körében ne alakuljon ki tömeges csődhullám.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza megkeresésünkre úgy fogalmazott, ha az elmúlt 14 év sikereit vizsgáljuk, két csoportot kell alkotnunk. A sikerek egy része olyan, amely az elmúlt évek sorozatos válságai (koronavírus, háború, energiaválság) ellenére is fenn tudott maradni, míg másik részét részben vagy egészben újra fel kell építeni.
A legnagyobb eredmény – és ez a tartós eredmények kategóriájába tartozik – a foglalkoztatás jelentős bővülése: míg 2010. augusztusában hazánkban 3 millió 909 ezer fő dolgozott, addig idén augusztusban 4 millió 748 ezer fő.
A növekedésben több intézkedésnek is szerepe volt – mutatott rá. Létre kellett hozni új munkahelyeket, másrészt pedig ösztönözni kellett az aktív korúakat a munkavállalásra.
A magasabb foglalkoztatásból következik a második és a harmadik tartós siker. A második tartós siker a bérek értékének emelkedése: 2010 óta a keresetek reálértéke mintegy kétharmadával lett magasabb, ennyivel ér többet a fizetésünk- magyarázta. Egyúttal felhívta a figyelmet, a siker itt csak felemás: bár korábban ilyen mértékű emelkedés nem volt jellemző, a nyugathoz való felzárkózástól még nagyon messze vagyunk és a növekedés a régiós országokban is jelentős volt.
A harmadik tartós siker – szintén nem függetlenül az előző kettőtől – a szegénység csökkenése.
Az Eurostat definíciója szerinti szegénység kockázatának kitettek aránya 2010-ben 29,9 százalék volt (uniós átlag 23,8 százalék), addig ez a mutató 2023-ra 19,7 százalékra csökkent (Eu-átlag 21,3 százalék). Itt az elmúlt évek válságsorozata csak kisebb mértékű rombolást tudott végezni. A szegénységnek kitettek arányának mérséklődése mögött fő okként én egyértelműen azt látom, hogy ha többen tudnak dolgozni, akkor többen jutnak a megélhetéshez megfelelő jövedelemhez is – ezt a segélyezés nem tudja pótolni.
Vannak olyan területek is, ahol voltak (legalább rész)sikerek, de a válságok sora ezeket (legalább részben) erodálta. Ilyen például a gyermekvállalás kérdése. 2011-re a teljes termékenységi arányszám 1,23-ra csökkent, azaz egy nő átlagosan ennyi gyermeknek adott életet. Ez 2023-ban 1,51-et ért el, ami kismértékű csökkenés a 2021-es 1,59-hez képest. Az idei első 8 hónapra azonban sokat romlott a helyzet: a teljes termékenységi arányszám 1,37-re csökkent. Míg tehát a családtámogatások kiterjesztése tudta növelni a gyermekvállalási kedvet (ha nem is értük el a kívánatos 2,1-es szintet), a magas infláció miatt a családi adókedvezmény értéke csökkent, a gazdasági bizonytalanság nőtt, így pedig a probléma ismét felerősödött. Nem csoda tehát, ha a kormányzat erre újra kiemelt hangsúlyt kíván fektetni.
A másik terület, ahol sikerült előrelépni, de az eredményeket a válságok elmosták, az a költségvetés és az államadósság kérdése. Míg 2012 és 2019 között sikerült betartani a 3 százalékos hiánycélt és kialakult egy egészségesnek tekinthető 2 százalék körüli hiány, addig a koronavírustól a hiány magasabb alakult és az idén a cél 4,5 százalékos hiány elérése, amelynek sikere nem magától értetődő. Ugyanígy az államadósság esetében: a 2011 végi 80,3 százalékos szint 2019 végére 65,3 százalékra csökkent, ez az eredmény azonban csak részben maradt meg: 2020-ban az adósság 79,3 százalékra emelkedett és 2023 végére is csak 73,4 százalékig csökkent. Itt tehát nem olyan rossz a helyzet, mint 2011-ben, de valami megtört. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az államadósság szerkezete a korábbinál kedvezőbb (alacsonyabb devizaarány, magasabb hazai finanszírozás).
A növekedés most már nem biztosítható kizárólag a magasabb foglalkoztatásból – a munkaerőpiacon bár van valamekkora tartalék, az nem nagy, így a magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre való áttérés igen lényeges. Fontos szempont az erőteljes gazdasági növekedés, illetve a bérek felzárkóztatásának gyorsítása – mindezt úgy, hogy az egyensúlyi mutatók kedvezők maradjanak, illetve javuljanak, elsősorban hogy tovább csökkenjen a GDP-arányos államadósság.
Mi az igazság a magyar gazdaság helyzetét tekintve? Recesszió van vagy növekedés? Mennyit takarítanak meg a magyar családok? Miért fogyaszt többet Luxemburg? Mit jelent a magyar gazdaság kitettsége, miért jó keleti nyitás, és mire számíthatunk? A magyar gazdaság forró kérdéseit vitatták meg Tusványoson.
A CNN szerint az eladósodott európai országok nem bírnák el a terhet.
A Tisza Párt elnöke ezúttal az államadósságról és a hiányról közölt félrevezető információkat.
Hivatalos: Kijev nem fizet.
2010-ben kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött látott munkához a jobboldali kormány.
Ahogyan azt Alexander Hamilton, az Egyesült Államok első pénzügyminisztere is megállapította, egy ország hitelállománya segítség is lehet a nemzetgazdaság számára.
Nem mindennapi jelenetek.
