- Kernel Holding S.A. (582 000 hektár), Luxembourg
- UkrLandFarming (403 000 hektár), Ciprus
- MHP S.E. (360 000 hektár), Ciprus
- TNA Corporate Solutions LLC 295 000 hektár), USA
- NCH Capital (290 000 hektár), USA
- Astarta Holding N.V. (264 000 hektár), Hollandia
- Industrial Milk Company (IMC) S.A. (218 000 hektár), Luxembourg
- PIF Saudi (228 000 hektár), Szaúd-Arábia
- Agroton Public Limited (120 000 hektár), Ciprus
- Nibulon (82 000 hektár), Ukrajna
- Az idézett tanulmány azt is vizsgálta, hogy kiknek a tulajdonában állnak ezek a nagy cégek. A közel 300 ezer hektáron gazdálkodó NCH Capitalnál például megjelenik a legnagyobb befektetők között
- a Dow Chemical nyugdíjalap (USA)
- az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD)
- a General Electric nyugdíjalap (USA)
- a Honeywell nemzetközi nyugdíjalap
- a Lockheed Martin nyugdíjalap (USA)
- a Harvard Egyetem (USA) és
- a Michigan Egyetem (USA),
- de rajtuk kívül biztosítótársaságok és magántőkealapok is.
A tanulmány szerint a 2014-es Majdan téri forradalom után Ukrajna közel 20 milliárd dolláros hitelcsomagot kapott az IMF-től és a Világbanktól, aminek nyilván feltételei is voltak, mint például az állami vagyon privatizálása is, beleértve a földmoratórium feloldását. Ukrajnában ugyanis 2001 óta tilalom állt fenn az állami tulajdonú földek eladására, ezt oldották fel 2021-ben. A földpiac liberalizációjának első lépéseként egy magánszemély 100 hektárig szerezhet tulajdont, az idei évtől viszont már cégek is vásárolhatnak 10 000 hektáros területnagyságig. Ez a területmaximum a szakértők szerint nem lesz valós korlát, hiszen az anyacégek a leányvállalataikon keresztül ezt könnyen kijátszhatják.
Az ukrajnai földpiaci struktúrának komoly hatása van az uniós – benne a magyar – élelmiszergazdaságra is. Az ukrán import miatti gabonapiaci feszültségek jól jelezték mindezt, csakúgy, mint az egyéb élelmiszereknél – például a baromfihúsnál – bekövetkezett, az uniós termelőkre negatívan ható dömping, amelynek az EU ágyazott meg a vámok és a kvóták elengedésével. Ezen azóta valamennyit változtattak, de az uniós gazdálkodók továbbra is versenyhátrányban vannak, amit nem csak az ukrán termelők mérethatékonyságból adódó előnyei okoznak, hanem az is, hogy Ukrajnában az uniós növény- és állategészségügyi szabályok, illetve az állatjóléti és a környezetvédelmi szempontok sem érvényesülnek.
Pedig a méretekből adódó előnyök önmagukban is jelentősek: a felsorolt cégek között a maga 360 ezer hektárjával a harmadik legnagyobb földterületet művelő MHP például Ukrajna legnagyobb baromfihús-előállító vállalata, amelyik letarolta az uniós baromfipiacot, óriási, egyenként kétmillió csirkés termelési egységeivel. Ezeken felül több EU-tagállamban is saját daraboló és csomagoló üzeme működik. Ezek révén már az orosz-ukrán háború előtt, a kvótát kijátszva is jelentős pozíciókat szerzett az unió baromfihús-piacán, azzal a trükkel, hogy a csontos csirkemellet úgy szállították be, hogy vágáskor rajta hagyják az egy ízületes szárnyat, majd saját üzemeikben ezt mellfilévé és szárnnyá darabolták.