Azonban hangsúlyozni kell, hogy az a háztartás, amely az MVM-től kapott adatok alapján a kánikulában (országrésztől függően) 20-47 százalékkal túllépte a július eleji fogyasztását, nem mutatott fel ekkora túllépést a hónap egészében, márpedig a havi díjfizetés az egész havi felhasználáson alapul.
A 20-47 százalékot a hó eleji értékre vetítették, nem pedig az átlagosnak nevezett fogyasztásra.
Ezért nem mondható ki, hogy a háztartások jellemzően 20-47 százalékkal átcsúsztak volna a piaci ársávba. Lehetett, aki még így is csak annyi áramot használt, hogy az egész mennyiségért rezsicsökkentett tarifát fizetett, míg másoknak a saját átlaga is kilóg a normál fogyasztásból.
Hogyan számoljunk?
Érdemes tehát csak a 9,44 eurócentes alaptarifát, illetve a MEKH által számolt, 120 százalékos felhasználást feltételező 10,88 eurócentest vizsgálni. Az utóbbinál maradva kijelenthető,
hogy egy hazai átlagos háztartás még extra áramigény esetén is nagyjából feleannyit fizet a kánikula idején az áram kilowattórájáért, mint egy varsói (19 ,35 eurócent), egy pozsonyi (19,72 eurócent), vagy egy ljubljanai (20,76 eurócent).
A bécsi áramtarifa a budapestinek már két és félszerese (25,96 eurócent), a prágai pedig már majdnem a négyszerese (37,65 eurócent). Azonos mennyiségű villamosenergia-felhasználást feltételezve tehát az előbb felsorolt arányú a havi számlán feltüntetett fizetni valók között is a különbség.
Nem csak az áram, a víz is jobban fogy
Jobban fogy nyáron a víz is. Az előzőhöz hasonló összehasonlítást azonban megnehezíti, hogy a megnövekedett nyári felhasználás egy része (a locsolás) külön mérővel történhet, ami után nem kell csatornadíjat fizetni.
A többlethasználat nem feltétlenül a saját háztartásban jelentkezik a nyaralások miatt.
A hazai lakossági vízdíjak szórnak az országban, és részleges összehasonlítást segítő adatsorra is csak 2021-es adatokkal bukkantunk. Igaz, ez Magyarország esetében azóta nem változott, hiszen a lakossági vízdíjak is rezsivédettek, de más országokban nőhetett a tarifa 2021 óta.