Németh Szilárd elárulta, hány napig elég a földgáztartalékunk
A kormánybiztos szerint csak szándék kérdése a rezsicsökkentés fenntartása.
Egy hazai átlagos háztartás még extra áramigény esetén is nagyjából feleannyit fizet a kánikula idején az áram kilowattórájáért, mint egy varsói (19 ,35 eurócent), egy pozsonyi (19,72 eurócent), vagy egy ljubljanai (20,76 eurócent).
Nyitókép: klíma17.hu
Egy magyarországi háztartás még akkor is sokkal kevesebbet fizet az áramért a környező országok lakosainál, ha a kánikulában megugrott villamosenergia-felhasználása miatt átcsúszott a piacinak mondott, de valójában továbbra is hatósági árkategóriába.
A tarifakülönbség akár két-háromszoros is lehet.
A kérdést az teszi időszerűvé, hogy a nagy melegben egyre több háztartásban használnak légkondicionáló berendezést, ezek áramigénye pedig viszonylag nagy. Az MVM-től kapott tájékoztatás szerint a lakosság és a kisfogyasztók áramigénye megnőtt a kánikula idején, a július második hetében tapasztaltakhoz képest (amikor kifejezetten szeles, enyhe idő volt).
Az MVM Démász területeken 47 százalékos, míg az MVM Émász területeken 20 százalékos volt a növekmény az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Az állami csoportnál hangsúlyozták, hogy az ipari és más nagyfogyasztók ezzel szemben nem a hőmérséklet alapján fogyasztanak, hanem a megrendeléseik, termelésük alapján.
A háztartási villamos energia bruttó végfelhasználói ára júniusban (ez a legfrissebb, nemzetközi összehasonlításra lehetőséget adó adat) 9,44 eurócent volt kilowattóránként a finnországi VaasaETT számítása szerint. A számítás nem országokra, hanem azok fővárosára vonatkozik, de az országos és a fővárosi adat a hazai árképzés egységes volta miatt Magyarország esetében azonosnak tekinthető.
A magyarországi tarifa évek óta a legalacsonyabb az Európai Unióban.
Ez a – hazai szóhasználatban rezsicsökkentett – tarifa azonban csak arra az évi 2523 kilowattórás mennyiségre vonatkozik, amelyet egy kormányrendelet 2022. augusztus 1-től még átlagosnak minősített.
Az afölötti mennyiségért a fogyasztónak úgynevezett piaci árat kell fizetnie. Mivel a túllépés nagysága háztartásonként nagyon szórhat, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) meghatározott egy szerinte jellemzőnek tekinthető, hipotetikus túllépést, ez pedig 20 százalékos.
Ezzel számolva a hazai kevert (tehát rezsicsökkentett plusz piaci) háztartási egységár is csak 10,88 erurócent volt júniusban. Ennél a MEKH diagramján csak – a nem uniós – Belgrádé volt kicsit alacsonyabb: 10,49 eurócent.
Azonban hangsúlyozni kell, hogy az a háztartás, amely az MVM-től kapott adatok alapján a kánikulában (országrésztől függően) 20-47 százalékkal túllépte a július eleji fogyasztását, nem mutatott fel ekkora túllépést a hónap egészében, márpedig a havi díjfizetés az egész havi felhasználáson alapul.
A 20-47 százalékot a hó eleji értékre vetítették, nem pedig az átlagosnak nevezett fogyasztásra.
Ezért nem mondható ki, hogy a háztartások jellemzően 20-47 százalékkal átcsúsztak volna a piaci ársávba. Lehetett, aki még így is csak annyi áramot használt, hogy az egész mennyiségért rezsicsökkentett tarifát fizetett, míg másoknak a saját átlaga is kilóg a normál fogyasztásból.
Érdemes tehát csak a 9,44 eurócentes alaptarifát, illetve a MEKH által számolt, 120 százalékos felhasználást feltételező 10,88 eurócentest vizsgálni. Az utóbbinál maradva kijelenthető,
hogy egy hazai átlagos háztartás még extra áramigény esetén is nagyjából feleannyit fizet a kánikula idején az áram kilowattórájáért, mint egy varsói (19 ,35 eurócent), egy pozsonyi (19,72 eurócent), vagy egy ljubljanai (20,76 eurócent).
A bécsi áramtarifa a budapestinek már két és félszerese (25,96 eurócent), a prágai pedig már majdnem a négyszerese (37,65 eurócent). Azonos mennyiségű villamosenergia-felhasználást feltételezve tehát az előbb felsorolt arányú a havi számlán feltüntetett fizetni valók között is a különbség.
Jobban fogy nyáron a víz is. Az előzőhöz hasonló összehasonlítást azonban megnehezíti, hogy a megnövekedett nyári felhasználás egy része (a locsolás) külön mérővel történhet, ami után nem kell csatornadíjat fizetni.
A többlethasználat nem feltétlenül a saját háztartásban jelentkezik a nyaralások miatt.
A hazai lakossági vízdíjak szórnak az országban, és részleges összehasonlítást segítő adatsorra is csak 2021-es adatokkal bukkantunk. Igaz, ez Magyarország esetében azóta nem változott, hiszen a lakossági vízdíjak is rezsivédettek, de más országokban nőhetett a tarifa 2021 óta.
A lényeg azonban itt is ugyanaz, mint az áramnál:
Magyarország helyzete nagyon kedvező.
Budapesten átlagosan a felét, a harmadát kell fizetni a csapvízért, mint a válogatásba bekerült uniós városok többségében. Igaz, 2021-ben nem Budapesten volt a legolcsóbb a víz, a köbméterenként 1,23 eurós ár csak az ötödik legalacsonyabb lett.
A negatív árlistát Milánó vezette 0,40 euróval, amelyet Tallinn (0,82 euró), Róma (1,05 euró) és Athén (1,16 euró) követett. Térségünk fővárosai közül csak négy szerepel a waternewseurope.com táblázatában, mindegyikben magasabb volt a vízdíj, mint Budapesten. Varsóban 1,42 euró, Zágrábbal 1,68 euró, Ausztriában 2,74 euró, és Prágában 3,09 euró. A csúcson egyébként a nem uniós Oslo állt 5,51 euróval.
Egy hazai háztartás átlagosan 7,14 köbméter ivóvizet használ fel havonta a MEKH 2021-re vonatkozó adatai alapján. Ez nagyjából az ötödével marad el az uniós átlagtól.