A rendező azt is elárulja: eddig nagyon jók a visszajelzések, az előadást folyamatosan hívják újabb és újabb helyszínekre, most már iskolákba is. A fiatalok nagyon élvezik, nem ritka a három-négyszeres visszatapsolás sem egy-egy alkalom után. A történetvezetés tökéletesen alkalmas arra, hogy a nézők szobáról-szobára ráhangolódjanak az előadás mindegyik részére – amikor sírni kell, sírnak, amikor nevetni, akkor nevetnek.
„Amit csinálunk, az alternatív ismeretterjesztés, aminél nincs fontosabb ma Magyarországon.
Mindenféle politikától mentesen, a bemutatott személyek tényszerű történelmi hősök. S mivel ma már a könyvolvasás sajnos másodlagos dologgá vált, a fiatalok más platformokon keresztül tudnak igazán megismerkedni ezekkel a magyar történetekkel” – fejti ki a rendező.
A mai fiataloktól már elég messze vannak a 20. századi történelmi események, ezért nehezen értik meg, mi is a jelentősége azoknak a hősöknek, akik nélkül ma nem húzhatnánk fel a nemzeti lobogót vagy énekelhetnénk a magyar himnuszt. Különösen igaz ez azokra a kiváló emberekre, akiknek a neve nem szerepel a történelemkönyvekben, és nevük feledésbe merülne... ha nem lenne egy olyan kiváló csapat, akik színpadra vitték a Magyar Hősök – Szabadulószínház című darabot. Az alkotók fontos céljuknak tekintik, hogy minél több iskolás láthassa: „névtelen” hőseink a legnehezebb helyzetekben mekkora horderejű döntéseket hoztak a haza érdekében. (Highlights of Hungary csapata)