Nem az akkugyárakban, az informatikában van a jövő
„Mostanában fiatal vállalkozójelölteket oktatok a sikeres vállalkozások titkaira. Az egyik legfontosabb üzenetem, hogy soha ne azt keressük melyik a legjobb piac, hanem azt, hogy melyik az a piac, ahol mi a legjobbak lehetünk. Az, hogy valamibe előbb fogunk bele, mint mások, az nem előny, hanem inkább hátrány. A kitaposatlan utat a pionírok járják végig, de szinte soha nem ők a végső győztesek, hanem azok, akik a pionírok kudarcaiból tanulva elkerülik a járatlan utak csapdáit. Ehelyett az
A dolgunk, hogy elemezzük, miben van vagy lehet olyan speciális tudásunk, erőforrásunk, amivel jobbak lehetünk versenytársainknál.
Glóbuszunkért felelősséget érző polgárként természetesen örülök, hogy az elektromos autózás gyorsan terjed, és nyilvánvaló, hogy ehhez rengeteg akkumulátor kell. De hol itt a mi versenyelőnyünk? Az akkumulátorok drága nyersanyagai (lítium, nikkel, kobalt, mangán, grafit stb.) nem állnak rendelkezésünkre, és az a rengeteg energia és víz sem, ami kell még a gyártáshoz.
Az állami támogatás legyen a versenyelőnyünk!? Idézem Nagy Mártont: »Nekünk sem marad más választásunk, mint elsők között beszállni a támogatási versenybe…«
Valóban érdemes egy olyan versenybe beszállni ahol ez az egyetlen versenyelőnyünk? Látjuk, hogy az akkumulátorgyártó kapacitás gyors bővítésében Amerika és Németország versenyez egymással, de az állami támogatásokat elsősorban saját technológiafejlesztésbe fektetik, mégpedig azért, hogy csökkentsék a nyomasztó kínai függést. Eközben mi az alkalmazott technológiával növeljük a kínai és orosz függést.
Még egy megjegyzés a technológiával kapcsolatban: a ma legkorszerűbbnek számító akkumulátorok is viszonylag nehezek, kapacitásuk az igényekhez képest erősen korlátozott, mégis rendkívül gyorsan növekszik irántuk a piaci igény. Az akkumulátortechnológiához nem értek, de az innováció terén van némi tapasztalatom. Biztos vagyok benne, hogy – éppen a gyorsan növekvő piaci igény miatt – már ma is tömegével vannak ezen dolgozó innovatív startupok, melyek között lehetnek, akiknek akár már néhány éven belül sikerülhet új technológiát kidolgozni az elektromos energia tárolására.
Ezzel a mai akkumulátorgyárak elavulhatnak, és csak a környezetet mérgező romok maradnak ránk.”
Nyitókép: MTI/Kovács Attila
Összesen 207 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Menjen gyalog.
Ja. A telex is működik még.
:-)
Jó ötlet:-)
Általános észrevételem, hogy az ellenzék és holdudvara alapvetően tájékozatlan.
Hehe, jogos kérdés.
Érdekes, erről mondjuk tuto nem fog riportot készíteni az RTL Klub, vagy nem került címlapra a telexen...
Még igaz is lehet, amit mond, de a jelenben itt van sok-sok ezer ember, aki nincs topon az informatikában, de nekik is meg kell élni valamilyen munkából. És az emberek nagyon nem egyformák, ezért mindig lesz egy hatalmas tömeg, amelyik csak betanított munkára alkalmas, és az lesz a világ legnagyobb gondja, hogy őket is foglalkoztatni kell valahogy.
Csak az emberek töredéke vállalkozó, azok között is elenyésző az újító vállalkozó, és az ilyen újításokhoz ma már általában hatalmas tőkebefektetés is szükséges. Informatikust is csak egy erős kisebbségből lehet képezni. Munkát viszont a többieknek is adni kell, jövedelmet mindenkinek termelnie kell, különben összeomlik a gazdaságunk. Ha ezeknek az akkumulátoroknak "rendkívül gyorsan növekszik" a piaca, akkor jó befektetés idehozni a gyárakat. Aligha valószínű, hogy "romhalmazok" maradnak utánuk, mert általában a piacon lévők képesek leggyorsabban reagálni a technológiai változásokra. És ilyen alapon bármi válhat romhalmazzá. Ebben az esetben nem mi viseljük a kockázatot, hanem a kínaiak. Az pedig, hogy kitől válunk függővé, politikai kérdés, nem gazdasági. Senkitől sem kéne függővé válni, ezért jó, ha nem csak 'nyugati', hanem 'keleti' befektetők is jönnek hozzánk.
Okoskodni bárki tud. Ez a Bojár ember is megcsinálhatta volna már a magyar 'Nokiát' és akkor olyan helyzetben is lehetne, hogy politikát is csinálhatna a befolyásával. Jelenleg azonban csak egy politikai kibic.
Ausztriában soha nem volt a mezőgazdaságnak gazdaságossági előnye, nem voltak nagybirtokok robotoló jobbágytömegekkel. Mindig erősebb volt az egyéni gazdálkodás és felelősség hagyománya, kevesebb volt a nincstelen leszakadó, alig volt cigány vándorközössége, sokkal hamarabb iparosodott, iskolázódott és polgárosodott a társadalma, mint a miénk. Ezek többszáz éves előnyök, amelyeket nem lehet átugorni. Minden társadalomnak van mentális, motivációs, iskolázottságban és tanult képességekben felhalmozott tőkéje is. A közösség veleszületett adottságai pedig mindenütt Gauss-görbe mentén szóródnak. Adott időpontban a közösség született adottságai és továbbörökített mentális tőkéje mentén lehet gazdaságot szervezni.
Nézzél szét barátom a magyar ugaron. Azt fogod látni, hogy a magyar társadalom többségét szerény tudású és terhelhetőségű, de meglehetősen szorgalmas és becsületes emberek teszik ki. Az iskolázottabb, stressztűrőbb és innovatívabb népesség nem haladja meg a közösség harmadát. Lehet tenni a jobb arányokért (bár, amíg az újszülöttek egyre nagyobb hányada cigánygyerek - elég nehéz), de ehhez kell igazítani a gazdaságpolitikát. Hiába hívnánk ide a technológiai multik fejlesztőközpontjait, ha nem lenne hozzá elég jól képzett mérnök és informatikus. Az akkumulátorgyárakba azonban, ha jól sejtem, többségében betanított munkások kellenek.
"„Mostanában fiatal vállalkozójelölteket oktatok a sikeres vállalkozások titkaira."
Ez merénylet generációk ellen.
Akiről azt mondtam, hogy csak betanított munkára alkalmas, az olyan, hogy soha nem volt diplomás, nemhogy kiment volna alóla egy diplomás munkahely. Hasonlóan egy elismert asztalos (aki után kapkodnak) magasan több, mint egy betanított munkás. Úgyhogy szerintem nem ugyanarról beszélünk.
Bejelentkezés