Szóval, a Jobbik most lelkesen ünnepli a jászberényi eredményt, de ne tévesszen meg bennünket ez a nagy lelkesedés, a lokálpatrióták iránti hatalmas szimpátia. Ez a társaság lelkesedett már sok mindenért. Láttunk tőle náci karlendítést, a Duna-parti cipőkbe köpködést, zsidók parlamenti listázását, majd ugyanezzel a lendülettel összeborulást azzal a balliberális ellenzékkel, amelynek Brüsszelbe rohangászó tagjait Rákay Philip médiaszereplő joggal nevezte hazaáruló tagozatnak.
Az ellenzék jászberényi győzelme figyelmeztető jel. Nemcsak a nemzeti oldal pártjai, hanem a helyi érdekek képviselete iránt elkötelezett valódi civilek és lokálpatrióták számára is. Figyelmeztető jel, mert a patriotizmus lehet őszintén gondolt törekvés, de lehet értéktelen transzparens is, amely mögött politikai kaméleonok menetelnek. Ott menetel például az amerikai pénzekből kampányoló Márki-Zay Péter, a hódmezővásárhelyi polgármester és volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, aki egyesek számára azért hiteles, mert azt hirdeti és hirdette magáról, hogy jó keresztény. Másoknak Gyurcsány Ferenc az igazi, mert egyszer azt állította, hogy bérmálkozott egy darabig. Ezek az urak azonban éppen azt a magyar kormányzatot igyekeznek megtorpedózni, amely heroikus küzdelmet vív a nemzetközi balliberális túlerővel szemben.
Vegyük észre: a jelenlegi magyar kormány már a negyedik ciklusban bizonyítja – nem szavakkal, hanem tettekkel –, hogy amit hirdet, azt komolyan gondolja. Hosszú ideje védelmezi nemzeti érdekeinket, szuverenitásunkat. Ezt látványosan bizonyítják a nyugati fenyegetőzések, pénzelvonások, az ellene irányuló politikai és médiatámadások.