Az emberek rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a rítusaiknak, ám kevesen tudják megmagyarázni, miért annyira fontosak. Egy görög antropológus most tudományos eszközökkel bizonyítja, hogy a látszólag értelmetlen szertartások konkrét előnyökkel járnak a Homo sapiens közösségei számára.
E rovat hasábjain és ősszel megjelent könyvem, a Nonkonform oldalain is sokat foglalkoztam azzal, miért és hogyan erősíti a vallásosság a közösségek jövőképességét. Az utóbbi hetekben egy újabb izgalmas mű látott napvilágot a témában Dimitris Xygalatas, a Connecticuti Egyetem kísérleti antropológiai laboratóriumának vezetőjétől. Szerzőnk szakterülete a rituálék világa, az együttműködés kialakulása és működése az emberi közösségekben, az egyéni észlelés és a közös kultúra egymásra hatása. Munkásságát különösképp rokonszenvessé teszi, hogy kutatásaiban ötvözi az elméletet és a terepmunkát, az emberi szokások valós körülmények közötti tanulmányozását.
A Ritual (rituálé) kiindulópontja, hogy a címben foglalt jelenség „a legrégebbi és legrejtélyesebb szál az emberi kultúra történetében”, ami látszólag ellentmondásos: az emberek rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a rítusaiknak, de kevesen tudják megmagyarázni, miért annyira fontosak. „Minden közösséget áthatnak a látszólag értelmetlen szertartások a kézfogástól a rontásig, a vallásos szertartásoktól a felvonulásokig. Már azelőtt óriási kőtemplomokban gyűltünk össze, hogy megtanultunk volna gazdálkodni. S bár a rituálék sokszor akár évszázadokon át változatlanok maradnak, logikájuk máig rejtély.”
Gomba módra szaporodnak a „nem helyek”, az identitás nélküli otthonok és közösségi terek. Ez nem csupán esztétikai kérdés, hanem kulturális krízis – írta a jelenségről egy amerikai regényíró már több mint harminc évvel ezelőtt.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
A Meta újabb különös bírósági ügybe keveredett: egy teljesen ártatlan névrokon ügyvéd hónapokon át harcolt azért, hogy visszakapja fiókját.
Ifjabb Lomonici Zoltán rávilágított: „főként online térre támaszkodó jelölő szervezetek mozgástere szűkül, míg azok a pártok és jelöltek, amelyek eddig is hagyományos kampányeszközökre építettek, várhatóan kevésbé érzik meg a változást.
A legesélyesebb forgatókönyv egy amerikai befektetői konzorcium létrejötte, amely többségi tulajdonosként venné át a TikTok amerikai ágát, miközben a ByteDance kisebbségi részesedést tartana meg.
Igyekszik úgy eladni a történteket, mintha bármilyen szerepe lett volna az események alakulásában.
A magyar kormány sokat dolgozott azon a háború kitörése óta, hogy hazánk fővárosában tárgyalhassanak a békéről az oroszok és az amerikaiak.
