közel járunk ahhoz, hogy az Ukrajna területén zajló proxy-háború Oroszország és a NATO közötti, közvetlen összecsapássá alakuljon.
A szakember úgy látja: „a nyugat – maga mellé ültetve az ukrán vezetést – meglovagolt egy tigrist, amin egyre nehezebben tud megmaradni és amelyről egyre nehezebben tud leszállni.” Az első lépésnek most annak kellene lenni, hogy a retorikában, az üzenetekben, a médiában egyre többet kellene beszélni arról, hogy ezt a konfliktust le kellene zárni, be kellene fagyasztani, vagy legalább össze kéne zsugorítani kisebbre azonnal. A másik lépésben pedig tudtára kellene hozni az ukrán vezetésnek, hogy van egy határa a nyugati kötelezettségnek Ukrajnával szemben és nem fogjuk katasztrófába sodorni a világot. Tehát az ukránoknak is lejjebb kell srófolni az elvárásaikat, és föl kell ismerniük a realitásokat.
Robert C. Castel azonban úgy látja: messze nem tartunk még ott, hogy a Nyugat felismerte volna ezt. Ezzel együtt azonban az oroszok részéről is hiba lenni komolyan venni, hogy valóban készen állnak a béketárgyalásokra. A biztonságpolitikai szakember meglátása szerint ezek egy olyan csapdák, amelyeket Putyin állított a Nyugatnak, az pedig szemrebbenés nélkül beleesett.
A teljes adást visszahallgathatja itt: