Fények a sötétségben – ilyen Kárpátalja a háborús advent idején
Jéghideg, csontig metsző szél süvít a beregsurányi határon.
a máskor zajos asztélyi átkelőn. A háború tépázta Beregszászra tartunk.
Bár a lassan egy éve húzódó orosz-ukrán háború a katonai műveletek szintjén eddig – hála Istennek – alig érintette Kárpátalját, ám közvetett hatásaival mégis átformálta a térség mindennapjait.
A Kelet- és Közép-Ukrajnából meginduló menekültáradat Kárpátalján keresztül érkezett Magyarországra, közülük ugyanakkor több tízezren ebben a háborútól a legtávolabbra eső ukrajnai régióban telepedtek le.
azonban ennek pontos számadatait egyelőre nem ismerjük.
A helyiek tapasztalata azt mutatja, hogy a kárpátaljai magyarság még jobban Beregszászra és környékére koncentrálódik, azonban az otthon maradó családok nagy része is szétszakítva létezik.
Áruház Beregszászban: a gyenge világítás is aggregátorról megy, egyébként zseblámpával lehet vásárolni
A hadköteles korú férfiak közül sokan Magyarországra menekültek, másik részük pedig bujkál a hatóságok elől. A kilátástalan gazdasági helyzet, a folyamatos veszélyérzet és az elhúzódó háború megroppantotta a tavaly még 140-150 ezresre tehető magyar közösség erejét; azonban véglegesen megtörni nem tudta.
Beregszászi látogatásunk megerősített abban, hogy
A határon kevés autó várakozik, gyalogszerrel is csak néhányan indulnak útnak. A hetek óta tartó áramszünetek, az egyre hidegebbre forduló idő lassította a mozgást a határon, de szerencsés esetben zavartalanul át lehet kelni Magyarországról.
Nekünk szerencsénk van, így látogatásunk során akadálytalanul jutunk el adományainkkal a Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Líceumba.
Az egyik beregszászi óvóhely, pontos helyéről a lakosság biztonsága érdekében nem írhatunk
A most didergően hűvös és dohos épület egyébként Kárpátalja legrégebbi magyar általános iskolája. Vezsdel Emese igazgatónő elmondja, hogy a mindennapok egy éve teljesen megváltoztak. A légiriadó például már hozzátartozik a napi gyakorlathoz. Korábban naponta ötször-hatszor is levonultak a diákok az egyik beregszászi óvóhelyre, most már csak naponta egy-kétszer zúgnak fel a szirénák. Mindez a gyerekek életének megszokott részévé vált, már mindenki tudja a dolgát, és fegyelmezetten követi a megtanult rutint.
Ahogy az igazgatónő meséli, a fegyelmezési gondok szinte teljesen megszűntek, a diákok ösztönösen megérezték, hogy ebben a folyamatosan fenyegetésben átértékelődtek a hétköznapok.
az iskola falára kitett rajzok imádkozó, térdelő katonákról, békegalambokról, tankokról és bombázásokról mesélnek. Hogy miként traumatizálja hosszabb távon az erőszak és az élet felborult rendje a legkisebbek lelkét, azt még sejteni sem lehet.
A háború ihlette gyermekrajzok a beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Líceum falán
A lassan egy éve az egész Ukrajnára jellemző hiánygazdaság után újabb csapások sújtják az itt élőket. Kijev korlátozza az energiaellátást, ami korábban csak napi néhány órás áramszünetet eredményezett, azonban az utóbbi hetekben néhány órára kapcsolják csak vissza a szolgáltatást.
A villany a legváratlanabb napszakokban tér vissza, így
töltik fel a telefonokat, és próbálják felfűteni a lakást. Az aggregátorok csekély megoldást jelentenek, üzemanyag-fogyasztásuk megterheli a havonta, forintra átszámolva 40-50 ezret kereső szülők pénztárcáját.
Így a beregszászi mindennapok nagy része jelenleg fény és fűtés nélkül a sötétségben zajlik advent idején. A város mintha kikerült volna a jelenidőből:
Áram csak néhány védett létesítményhez közeli szállodában és lakóházban van folyamatosan, jellemzően ide tér be mindenki telefont tölteni, melegedni; ám arra is van példa, hogy még e helyeken is megszűnik a szolgáltatás. Pékségek zárnak be, az áramellátás hiányában nem tudnak sütni. Éttermek mennek csődbe a megvásárolt és hűthetetlen alapanyagok miatt. Családok megélhetése lehetetlenült el az utóbbi napokban.
Vezsdel Emese igazgatónő az adományokat hozó hallgatókkal, akik az MCC Janus Pannonius Programévének keretében látogattak el Beregszászba
Ám mi ad mégis reményt? Mitől nem válik holt várossá Beregszász? Miben bízhatnak a helyiek?
Az éjsötét utcákon meglepően fegyelmezetten közlekednek az autók, a szupermarketekben zseblámpával való bevásárlás sem idéz elő tömeges visszaéléseket. A főtéren zajlik az élet, a családok riadóláncon értesítik egymást arról, hol van éppen villany, hová lehet jönni melegedni, sütni, a fényben kicsit együtt lenni.
A városban képzéseivel öt éve jelen lévő Mathias Corvinus Collegium Dobsa Beáta képviselet-vezető, a helyi közösség kifogyhatatlan energiájú szervezőjének vezetésével kétszáz diákot és szülőt mozgatott meg egy jótékonysági süteményvásárra, ami nem csupán a közösség életerejét világítja meg, hanem az segítségnyújtás és önzetlenség szép példája is. A nyomorúságos helyzetben élők összefogását mutatja a még elesettebbekért.
Szóba elegyedünk a helyi szülőkkel. Egyikük elmondja, hogy ezeket
A gyermekek gyertyafény mellett olvasnak és játszanak ugyan, de olvasnak és játszanak. Úgy véli, amíg ez a tűz él bennük, amíg lesznek olyanok, akik ilyen lehetetlen helyzetben is próbálják végezni mindennapi feladataikat, addig lesz jövő, magyar jövő is Kárpátalján.
Dobsa Beáta, az MCC helyi képviselet-vezetője jótékonysági akciót szervezett a beregszászi MCC-s diákokkal és szüleikkel
Képek: Szabó Botond Zsolt
Összesen 83 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
A sok atlantista annak szurkol, hogy húzódjon el minél jobban a háború, és ők még örülnek is annak, ha minél többet szenvednek az ukrajnai magyarok...
Elég hülye viccei vannak az elvtársnak. Mert hát komolyan biztos nem gondolhatta...
Úgy érzem, hogy semmit nem vesztettem azzal, hogy nem látom a mélyen tisztelt Attasé válaszait, pedig amilyen szorgalmas, még nekem is írt.
Definiálhatnád, hogy szerinted kik azok a "muszkaseggnyalók", ugyanis a baloldal azokat is ide sorolja, akik béketárgyalásokat, és mielőbbi békekötést szeretnének.
A lengyelek már régóta látványosan utálják az oroszokat, ehhez képest arányaiban pont annyira kereskedtek velük, mint Magyarország...
"Tudod, a legtöbb békekötést szertő ember úgy képzeli el a békét, hogy az ukránok minden orosz kívánságot teljesítenek: Adják meg meg magukat az ukránok és akkor béke lesz."
Valóban? Honnan tudod? Gondolatolvasó is vagy?
Szerintem például kicsi az esélye annak is, hogy sikerül katonai úton Ukrajna összes területét visszaszerezni, ahogy annak is, hogy sikerül az oroszoknak a teljes országot elfoglalni (bár nem is mondták az oroszok, hogy ez a céljuk), tehát a béke valahol a kettő közti kompromisszumban lesz. Ha az ukránok realisták lennének, akkor tudnák elérni a legtöbbet, ha semleges Ukrajnát (Ausztriához vagy Svájchoz hasonlóan) ígérnének az oroszoknak, és az oroszlakta területeknek (Krím, Donbassz) teljes körű autonómiát ígérnének. Bár attól tartok, ehhez már túl késő van, ezt 2014 előtt kellett volna felajánlaniuk. De én nagyon kevés embert látok, aki béke alatt totális orosz győzelmet értene, viszont annál többet, aki valamilyen tárgyalóasztal melletti kompromisszummal tudja elképzelni a háború végét.
Amiről te beszélsz, ahhoz Oroszország teljes legyőzése kellene, viszont ahhoz a NATO-nak sincs elegendő eszköze, nem is szólva arról, hogy teljes vereség elkerülése érdekében nyilvánvalóan bevetnék az atomfegyvereiket - tehát te egy végtelen háborút szeretnél a "béke leghamarabb elérése" nevében.
Hát persze, hogy tapsolok, hiszen itt ülsz mögöttem, és látod.
Vagy csak előítéletes vagy.
Szerintem hibás eredményekre vezet a nagyhatalmi játszmák morális szinten történő elemzése, mivel a nagyhatalmak tisztán érdekeket néznek, és ezen akkor sem fognak változtatni, ha a világ többi része elítéli őket emiatt.
Egyik nagyhatalom sem tűri el, hogy behatoljanak az érdekszférájába, igaz ez Kínára és az USA-ra is. Éppen gyengülőben van az USA hegemóniája, Kína feljövőben van, az USA pedig próbálja megőrizni a hegemóniáját, ennek mellékes színtere az ukrajnai proxy-háború (amiben egyébként szintén szerepet játszik Oroszország gyengülése)
Az, hogy a politikusok mit mondanak a publikumnak, az szintén teljesen mindegy, az csak a szavazóknak szól, nyilván a döntéseik (jó esetben) a reálpolitikának fognak megfelelni. Utóbbiban játszanak nagyon rosszul az EU-s szervek: az EU-nak már régóta arra kellett volna törekednie, hogy ne legyen függő se Oroszországtól, se Kínától, se az USA-tól, és legyen a GDP-jéhez illő méretű hadserege és atomarzenálja, hogy ne is próbálják meg kóstolgatni. Teljesen sikertelen volt ebben.
Nem ismerem az oroszhíreket.
Viszont most azt akarod mondani, hogy az oroszhírek (legyen ott bármi) képviseli az oroszokkal szimpatizálók teljes társadalomra vonatkozó arányát?
"Putyin azt is mondta a háború kirobbantásakor tartott beszédében, hogy idézem szó szerint: Terveink között nem szerepel ukrán területek megszállása."
Ami azt jelenti, hogy nem teljesült a háború elejei célkitűzésük. De hogy jön ez a témához?
Annyira volt semleges, hogy már 2008-ban volt szó Ukrajna és Grúzia NATO csatlakozásáról, ami a Szevasztopoli tengeri bázis amerikai tulajdonba kerülését jelentette volna. Csak egy gyors gondolatkísérlet: szerinted hogy reagálna az USA, ha Guam 170 ezer lakosa megszavazná, hogy innentől mégiscsak Kínához akarnának tartozni? Ugye ott egy elég fontos amerikai tengeri bázis van.
Ja, ha nincs kompromisszum, hát nincs kompromisszum, örülök, hogy ennek az eldöntése a te feladatod. Azért én a helyedben megkérdezném az ukrán népet is, hogy ők mit szeretnének inkább. Tudod, könnyű máséval verni a csalánt.
Ja, csak éppen se Afganisztán, se Vietnám nem volt közvetlen érdekszféra, geopolitikai jelentősége sem volt.
A legnagyobb garancia az lehet, ha a többi nagyhatalom is tiszteletben tartja az érdekszférát. Ausztria körül is kitört volna a háború, ha a semlegessége alatt bármelyik nagyhatalom nyíltan bevonult volna.
Úgy érzem, hogy akkor te búra alatt voltál az elmúlt húsz évben, mivel baloldalon a progresszívek lettek dominánssá, akik gyakrabban cserélnek alapértékeket, mint más alsónadrágot...
Ja, lehet, hogy Mexikó vagy Kanada sem szeretne amerikai érdekszféra lenni. Európának kimondottan rosszat tesz, hogy a saját érdekei ellenére az amerikai érdekeket kell követnie. Ilyen az, amikor a "szeretne valamit" nem pontosan ugyanaz, mint a "lehetősége van rá". Ha már a reálpolitikáról beszélünk.
De Ukrajna egyrészt sohasem (mármint belátható időn belül - azaz legalább egy emberöltőn belül) biztos, hogy nem lesz EU tag, a fukar tagállamok egészen biztosan nem akarnak finanszírozni Európa legszegényebb (afrikai szinten) országát, másrészt az egymással vetélkedő oligarcháik sem tennék stabillá a kormányát olyan szinten, hogy bármelyik tagállam megbízhatna benne. Továbbá, az EU meghatározó országai is csak kihasználni akarnák, azaz megszerezni a piacát, és az olcsó munkaerejét - ahhoz meg nem kell tagnak lennie, elég csak "jogharmonizáció" keretében előírni, hogy nyissák meg a piacukat az EU előtt. Hidd el, hogy se a németek, se a franciák eddig sem jótékonykodásból bővítettek. Az ukránok nyilván a világ gazdagabb végéhez akarnának tartozni, de ebből még nem következik, hogy a világ gazdagabbik fele is ezt akarja.
Az EU azért függ az USA-tól, mert a saját védelmét az USA-ra bízta. Nézd meg az EU tagállamok és az USA erejét a NATO-n belül.
Ja, az biztos, hogy a mostani agyament EU-s vezetés alá tartozó közös hadseregben nem lehetne megbízni. De ez már csak olyan, hogy mivel nem reálpolitikusok, ezért képtelenek is lennének megszervezni egy szuverén EU-t.
Te mondtad, hogy aki a békéről beszél, az muszkaszopó, vagy valami ilyesmit, erre jöttél az oroszhírekkel, most meg azzal, hogy nem akarom érteni. Vegyem ezt úgy, hogy ez csak a saját véleményed, amit nem tudsz bizonyítani?
Ja, ha az amerikaiak ugyanígy álltak volna a hidegháborúhoz (nevezetesen, hogy a szovjeteknek nem lehet hinni - na nekik tényleg nem lehetett), és csak a legyőzés az egyetlen tárgyalási módszer, akkor már rég nem lenne emberiség. Egyéb jó ötlet?
Egyébként nagy hiba lenne összekeverni a publikumnak szánt politikai nyilatkozatokat a valódi döntéshozók közti tárgyalásokkal. De szerintem ezt már korábban is mondtam.
Persze, az ukránok is megválasztottak oroszbarát elnököt, aztán Nuland elkottyintotta magát, hogy van az a pénz. Szerintem ötmilliárd dollárt ráköltve arra 170 ezer guami lakosra 100% akarna Kínához tartozni - különösen, hogy most az amerikai külbirtokság dacára is magas náluk a munkanélküliség.
Ez is érdekes egyébként: "Guam alkotmányos státuszát illetően a terület szeretné növelni önállóságát, bár a függetlenséget nagyon kevesen támogatják. A leginkább támogatott elképzelések között az állami státusz, a csatlakozás az Északi-Mariana-szigetekhez, s a társult állami státusz szerepel, ez utóbbinak van a legjelentősebb támogatása, azonban az amerikai kormány a jelenlegi státuszt fenntartását tartja az egyetlen megoldásnak, arra hivatkozva, hogy Guam gazdaságilag nem lenne képes önállóságra, s az amerikai költségvetési támogatás nélkül a terület válságba kerülne."
Valahogy ugyanazt a burkolt fenyegetést látom benne, mint amit az oroszoknál is korábban.
Na, végre ott tartunk, hogy az ukránoknak is lenne beleszólásuk abba, hogy akarnának-e kompromisszumos békét. :) (arról nem is beszélve, hogy az átlagukránt vajon mennyire hathatja meg, hogy a színorosz régiók Oroszországhoz tartoznának-e vagy Ukrajnához. Valószínűleg az áramhiány és a szegénység sokkal jobban)
Jó, legyen meg a joguk. Hol volt az ENSZ és az USA, amikor az oroszok népszavazást tartottak a Krímben, hogy csak az ukrán nép dönthet, ezért ennek a szavazásnak hitelesnek kell lennie, és az ő jelenlétük lenne erre a garancia? Ez lett volna az egyetlen olyan lefolyása a történteknek, amelyik valóban az ott lakók érdekét szolgálta volna.
Amúgy meg látom, kezded kapisgálni, hogy mit is jelent a "reálpolitika" szó.
Bejelentkezés