Kis túlzással: boldogok vagyunk a 600 forint fölötti benzinnel

„Több, mint egy évig érvényben volt az ársapka. Ezalatt az idő alatt sok-sok tízezer forintnyi megtakarítást jelentett a magyar embereknek. Nyilván az inflációt is fékezte, de ezt áttételesen, így az átlagember konkrétan nem ezt érezte. Hanem azt, hogy 35 ezer helyett 25-ért tankolja tele a kocsiját.

Egy idő után aztán megszoktuk, ez vált természetessé. Olyannyira, hogy valószínűsíthető volt: ha megszűnik, abból hőbörgés lesz. Amire az ellenzék nyilván rá is játszott volna. Bár sokáig az ársapka ellen lázították a magyarokat (bizonyára mert ezt várták el tőlük a külföldi gazdáik), de miután látták, hogy összességében az emberek elégedettek ezzel az intézkedéssel (mitől ne lettek volna azok), gyorsan el is hallgattak, abbahagyták a lázítást. (Legalábbis ebben a kérdésben; bőven van elég másik, amiben folytathatták és folytatják is azóta.)

A kritikus megnyilvánulások innentől mind szakmai oldalról jöttek, elsősorban a MOL vezetői részéről. És bár ezek a bírálatok szakmailag teljesen jogosak és megalapozottak voltak, fontosabb volt a lakosság megvédése az elszabaduló benzináraktól.

Időközben azonban valamelyest mérséklődtek a piaci árak, meg egy kicsit hozzá is szoktunk a 6-ossal kezdődő literárakhoz – még ha csak optikailag is, amikor láttuk, hogy mennyibe kerülne, ha nem lenne hatósági ár.

És közben szép lassan valóban megszűnt az import, senki nem hozott be olajat, benzint nyugati, piaci árakon. Az egyetlen importőr a MOL maradt, de az általa behozott, olcsóbb, orosz olajból egyszerűen nem jön már elegendő mennyiség. A MOL így is óriásit kaszált, de valószínűleg tényleg elért a kapacitásainak a határáig, tényleg veszélybe került az ellátásbiztonság. Legalábbis hihető és jól kommunikálható.

Persze sokan elkezdték ki is használni a helyzetet: a teli tankot leszívták, és a benzint eladták drágábban (de még mindig a piaci ár alatt) gazdasági szereplőknek, vagy olyan magánszemélyeknek, akik pl. céges autóval jártak, ezért nem voltak jogosultak a hatósági árra. Aztán újra ment az illető a benzinkúthoz a kocsijával. Nagyban nem lehetett ezt a bizniszt tolni, de egész jó kis plusz pénzhez lehetett vele jutni. Nemzetgazdaságilag viszont egyre nagyobb károkat okozott volna, ha ez a trükközés megy tovább.

Hogy tényleg eljutottunk oda, hogy kevés lett a benzin, vagy csak zseniáliis logisztikai bravúrral visszafogta a kiszállítást a MOL, és kozben nagyon ügyesen kommunikálta a készlethiányt, mielőtt tènylegesen meg is történik, annak nincs is jelentősége. Az emberek percepciója az lett, hogy hiány van. Mert egyes kutaknál tényleg az volt. Aztán egyre több kútnál. Pár nap alatt eljutottunk oda, hogy kifejezetten nehéz volt benzinhez jutni, és óriási sorokat kellett hozzá végigállni. A 80-as évek Romániájára emlékeztető állapotok alakultak ki, kicsit több és márkásabb autókkal a kutaknál.

Közben persze – amint az tökéletesen kiszámítható volt – az ellenzék azonnal hergelő üzemmódba kapcsolt. És az emberek pánikvásárlásba kezdtek. A MOL pedig egyre hangosabban kongatta a vészharangot: veszélybe került az ellátásbiztonság, nem lesz benzin. Nem hiszem, hogy lenne az országban bárki is, akihez ne jutott volna el a hír, és ne tojta volna össze magát, hogy most mi lesz, hogy fogok tankolni, hogy fogok eljutni a munkába, a piacra, a hipermarketbe, a telekre, a wellness hotelbe, vidékre a nagyihoz, stb.

»Fú, csak legyen benzin« – gondolta mindenki. És voilá: lesz. Merthogy megszűnik a hatósági ár. Persze, pár napig még nem fog teljesen helyreállni a rend, kell egy kis idő, mire bejön a szükséges plusz importmennyiség. De a trükközés megszűnik, és a normál kereslet is csökkeni fog; biztos, hogy lesznek, akik inkább busszal mennek, kevesebbet tankolnak a most már kb. 30%-kal drágább benzinből.

De eszükbe sem fog jutni hőbörögni, tüntetni. Sőt! Mindenki örül, hogy végre van újra benzin. OK, igaz, hogy drágább, de van! És ha valaki elkezdi hergelni az embereket, hogy drága, azt meg fogják lincselni, mert inkább legyen drága, mint hogy ne legyen. Még egyszer senki nem akar egyik kútról a másikra járni, reménykedve, hogy kap valahol, aztán pedig óriási sorokat végigállni.

És ha az ellenzék mégis rákezdene a hergelésre, hogy drága a benzin, akkor egyértelműen Brüsszelre lehet mutatni: az orosz olajra kivetett ársapkával és a szankciókkal végleg elérték, hogy ne is menjen vissza többet az ár. És ezt még csak el sem kell magyarázni a lakosságnak, mert mindenki a saját bőrén tapasztalta pár napig a kálváriát. Az ellenzék, amely Brüsszelbe szerelmes, a szankciókat pedig támogatta, és szerinte »működnek«, megint futhat a saját farka után, amibe beleharapott.

Mondom, tökéletes politikai kivitelezés. Fogalmam sincs, ki találta ki... na jó, sejtem.”

Nyitókép: Facebook