Öltözz, magyar!

2022. november 23. 14:30
A különbözőségre törekvést elsöpörni látszik az egyformaság kultúrája, ami lassan, de biztosan elvezet a nemzeti karakterek felolvadásához.

Schiffer Miklós írása a Mandiner hetilapban.

„Manapság nincs fiatal, középkorú és öreg férfi: fiatal van és halott” (Hardy Amies)

Kétségtelen, hogy egyes országokban az öltözködés nemcsak az egyén önkifejezésének egyik eszköze, hanem a nemzeti karakter jól azonosítható része is – legalábbis így volt ez sokáig, gondoljunk a britektől az olaszokon és az amerikaiakon át a németek karakteréig. Mi, magyarok – már csak kulturális és üzleti kapcsolataink okán is – leginkább a németes ízlésvilághoz húztunk, amit csak megerősített a német divatcégek hazánkban tapasztalható egykori túlsúlya. Egy biztos: sok listán szerepeltünk jó helyen, de jólöltözöttséggel sosem voltunk „megvádolva”.

Amikor az öltözködés szóba kerül egy beszélgetés során vagy akár nyilvános fórumon, általában egybehangzóan azt a véleményt hallani középkorú vagy idősebb honfitársainktól, hogy nálunk ennek nincs vagy csekély a jelentősége. Az, hogy ki hogyan öltözködik, nem olyan fontos, a választékos és jó öltözet nem erény, igaz, ma már legalább nem hátrány, mint volt a szocializmus idejében. Egyesek – sajnos nem kevesen – még mindig azt hirdetik, hogy ha valamire tartod magad, mindegy, hogy nézel ki. Ez a szemlélet viszont lassan, de érezhetően változik: a trehányságot kezdi leváltani az odafigyelés, az összevisszaságot az átgondoltság.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés