A visegrádi együttműködés tovább él ott, ahol az igazán fontos

Kevés izgalmasabb politikai meccs volt az elmúlt hónapokban a visegrádi négyek sorsának alakulásánál.

s mivel ezt a gerincet a háború bizony – szintén a racionalitáson és hideg számításon túlmenő módon – megroppantotta, megroppant maga a V4 is.

A fecsegő felszínt tekintve logikus a kérdés: mit keresne az ukrán hadsereg első számú hinterlandja, a legnémetebb szláv ország, és az európai fősodorhoz tartozásért komplett légvédelmét feláldozó északi szomszédunk egy asztalnál a fegyverszállítást kategorikusan kizáró magyarokkal? (A hallgató mélyben persze már más a helyzet, éles helyzetben – Istennek hála – lengyel barátainkról is kiderül, hogy nem akarnak félnél több lábbal belépni a háborúba.)

És mindazok, akik a fecsegő felszínen mozognak, meg is tették a maguk üres és tartalmatlan gesztusait. Emlékezetes Jana Černochová cseh védelmi miniszter gyönyörű gondolata arról, hogy „a magyar politika számára az olcsó orosz olaj fontosabb, mint az ukrán vér”. Ezzel a mondattal a miniszter asszony márciusban döntötte be a V4-es védelmi miniszterek budapesti találkozóját.

Ismétlem, márciusban, akkor, amikor az olajembargó még a levegőben sem lógott,

Ugyanezt teszi egyébként a mai napig, de mivel az olajszankció alóli kivételt nem ők brusztolták ki maguknak, megúszták a vele járó politikai kockázatokat is.

Itt volt a sansz tehát a Magyarországhoz energetikai szempontból nagyon hasonló helyzetben lévő, szintén Oroszországtől függő közép-európai országok számára, hogy Orbán Viktort – mint azt a művelt amerikai mondja – behajítsák a busz alá, és ezzel saját orosz kitettségükre ingyen kóserpecsétet nyerjenek.

Ez a visegrádi négyek halálközeli élménye volt, pláne megfejelve azzal a néhány csípős mondattal, amely a lengyel kormánypárt felől érkezett Magyarországra a lengyel helyreállítási terv aláírásakor, abban a két hónapban, amikor a lengyelek azt hitték, hogy soha többé nem lesz szükségük a magyarokra. Brüsszel végtelen zsenialitásában persze gyorsan meggyőzte őket arról, hogy e tárgyban azért inkább langsam spazieren, így a probléma ezen része azóta rendeződött.

Azóta pedig egészen más szelek fújnak:

és októberben Novák Katalin köztársasági elnök is kitűnő hangulatban tárgyalt a V4 elnöki szintű találkozóján Pozsonyban, ahol senki még csak kísérletet sem mert tenni arra, hogy megalázza vagy elszigetelje. (Igaz, a fél év alatt a cseh miniszterelnökkel, a lengyel, a szlovák, a német, az osztrák és a francia elnökkel parolázó, Izraelt és Brazíliát megjárt köztársasági elnököt meglehetősen nevetséges is lenne valamiféle páriaként kezelni, Novák szemlátomást többszörösen be van oltva elszigeteltség ellen.)

Mi a ménkő tehát ez az újabb cseh bomba, melynek keretében Markéta Pekarová Adamová házelnök ismét szétrobbantott egy V4-es találkozót, történetesen a parlamentek vezetőiét? Megváltozott valami? Kiszigetelődés után visszaszigetelődtünk volna? Korántsem.

Inkább módunk nyílt megismerkedni a V4 jövőjével.

Azon közép-európai politikusoknak, akik országuk stratégiai ügyeibe oly mértékben nincsenek bevonva, hogy azt sem közlik velük, melyik csövön jön hozzájuk az olaj, a V4 pusztán egy újabb multilaterális látványpékség az összes többi két-, három- és négybetűs izé mellett, amelyben lehetőség nyílik szép helyekre audizni, közösen elfogyasztani a szimbolikus térben a protokollpogácsát, majd semmit el nem végezve hazatérni. Mindegy, hogy ez van-e. Kövér László házelnök valószínűleg könnyű szívvel le tud mondani egy protokolleseményről, helyette aznap majd alszik egy kicsit tovább – úgysem tűnik úgy, mintha különösebben a szíve csücske lenne a nemzetközi pálya.

A fontosabb, hogy mindazok, akiknek Közép-Európa sorsának meghatározásában szavuk van, akik nap mint nap közös érdekeket könyökölnek ki az Európai Tanács ülésein,

körmük szakadtáig kapaszkodnak belé. Petr Fiala cseh miniszterelnök pontosan tudja, hogy nem játszhat szimbolikus kiszorítósdit Magyarországgal úgy, ahogy védelmi minisztere vagy házelnöke teheti – nekik nem kell azon gondolkozniuk, hogy pontosan miként is áll majd össze a brüsszeli többség bármely ügyben Csehország védelmére.

Úgyhogy lesz Kassán V4-es miniszterelnöki találkozó, teljes létszámban, fotókkal, kézfogással, bajtársias hangulatban. És nem is baj, hogy házelnöki pedig nem lesz.

Addig, amíg azok találkoznak, akiknek van is egymásnak mit mondaniuk, van közösen mit képviselniük, nincs gond. A protokollpogácsát majd felküldik a Sándor-palotába. Ott jól jön. Nagy a vendégjárás, tetszik tudni, bontják az elszigetelést.

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán