Propagandistázók és békepapozók – ők állnak ki az emberséges közbeszédért

2022. november 11. 14:11
A cél szép, hangzatos, de vannak azért fenntartásaink...

Olvasom, hogy közéleti szereplők és (elsősorban) újságírók, médiaszemélyiségek nyílt állásfoglalást tettek közzé „az emberséges közbeszédért”. Szép kezdeményezés, örvendek neki. Erős a mottó is és ügyes: a Példabeszédek könyvéből hozzák. Ennek is örülök, „állj vele elő akár alkalmas, akár alkalmatlan”

Az állásfoglalást virtuális kézjegyükkel ellátók leszögezik, nagy értéknek tartják a szólás és a sajtó szabadságát (fellélegzünk; ezek szerint mégis létezik mindkettő!), ám elutasítanak minden olyan megnyilvánulást, amely bármely embertársunkat emberi méltóságában megalázza. Mi pedig mélyen egyetértünk. Ahogy nincs is a szövegnek egyetlen olyan mondata, amellyel normális ember ép lélekkel és elmével ne értene egyet, s ne bólintana rá azonnal, mondván: ezt én is így gondolom.

Keblemre hát, mind! 

Nyilvánvalóan csak egyetérteni lehet olyasféle értékekkel, mint az eltérő nézőpontok nyílt megfogalmazásának lehetősége, vagy magával az alapvető céllal, mely szerint emberséges, tisztességes, normális hangon érdemes megvitatnunk egymással nézeteltéréseinket is. Azzal a mély bölcsességet sugárzó megállapítással sem érdemes vitatkozni, miszerint „ahol véget ér az emberség, ott kezdődik az embertelenség” (ez valamiféle erős tételmondat akart lenni, de nem vált az alkotók dicsőségére, ellenben Facebook-sztárok kérik szépen a receptet). 

Tehát nincs is azzal semmi gond, amit szeretnének, megint a mozgatórugókkal és a képmutatással van baj. 

Az aláírók éppen most látták elérkezettnek az időt, hogy emberséges közbeszédért kiáltsanak, mintegy meglátva a mély válság elborzasztó jeleit. Eddig nem volt aggasztó pillanat, amikor felfedezhették volna. Csendben voltak, amikor az ország liberális-baloldali része egy mérsékelten felkészült diáklánynak tapsolt, aki azzal tudott pár percre bekerülni a hírekbe, hogy irodalomnak nevezett válogatott trágárságokat kiabált a színpadon (ezt egyesek nemzeti ünnephez méltónak gondolták), ahogy akkor is, amikor baloldali újságírók, véleményvezérek, teológiából rendre nyilvánosan megbukó teológusok kiabáltak kígyót és békát jobboldali családanyakára és családapákra, közhivatalt viselő emberekre. Vagy úgy általában bárkire és mindenkire. 

Nem láttunk nyílt levelet, közös állásfoglalást, nem jelent meg a mély aggodalom egyetlen mozzanata sem akkor, amikor valaki balról vállalhatatlan stílusban kritizálta az egyházakat, a kereszténységet, a konzervatív értékeket valló élet- és értékvédőket, bármi vagy bárki mást. 

Akkor sem olvashattuk aggodalommal telt soraikat, amikor egy ember, aki érettnek vélte magát arra, hogy hazánk élére álljon, honfitársai millióit egyszerűen gombának nevezte (sőt, volt köztük, aki alákérdezős PR-interjút készített vele), vagy más, nehezen védhető kijelentéseket tett akár ő maga, akár politikai szövetségesei. Holott beszéltek itt sötétségről, putriról, fogalmatlanságról és ki tudja még miről, válogatott bunkóságok formájában. 

E kettősség nem csupán szomorú, de a motivációkra is rávilágít. Nincs itt semmi jobbító szándék, csak a sajátjaink védelme és a másik ekézése.

Holott elvileg ilyesmivel szemben állítanának szép alternatívát a „píszmékerek”. 

Vannak köztük olyanok, akiket személy szerint tisztelek, csak újra és újra okot adnak arra, hogy felmerüljön bennem, talán túlságosan is szeretnék, ha mindenhol szeretnék őket és túlzottan fontosnak tartják, hogy megfeleljenek. Vannak köztük olyanok is, akiknek a békés közbeszédhez csak felületes kapcsolódásuk van és vannak olyanok is, akik vizet prédikálva is boroznak egy jót. 

Olyan mikroblog is képviselteti itt magát, amely a párbeszéd és egymás meghallgatása jegyében közösségi oldalán legfeljebb húsz perc alatt kíméletlenül töröl minden, az övével kicsit is ellentétes véleményt. Amely bátran alkalmazza a „propagandista” és a „békepap” címkéket azokra az újságírókra és felszentelt katolikus papokra (ha jól láttam, protestáns lelkészekre is), akik közéleti állásfoglalása nem esik egybe a progresszív szerkesztőségi állásponttal. És amely, miközben rendre kiegyensúlyozott, békés közbeszédért kiált, cikkeiben azért előszeretettel bélyegez bárkit, aki másfajta politikai megoldásokat tart kívánatosnak, vagy aki egyszerűen kitart a Teremtés könyve tanítása mellett és úgy gondolja, a család talán mégiscsak egy nő és egy férfi szövetségére építő házasságon alapul. 

Ők megtehetik. Más ne tegye. Pedig jó lenne inkább hitelesnek lenni, sokkal többet használ kis magyar társadalmunknak, mint az aggódó állásfoglalások (értsd: jóemberkedő önreklám).

A kirakat szép, a termék minősége sajnos kérdéses.

Nyitókép: Pixabay

 

 

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem, a médiáról van szó, úgy általában, amit emberek olvasnak, hallgatnak, néznek.
Arról a médiáról, amely a közbeszédet befolyásolja.
És azokról, akik azt hiszik, lehet a jobboldaliakat fenyegetni, tettlegességet végrehajtani rajtuk, Gyurcsány, gombázni, keszólni és lenézni, kiállni a terekre és trágárságokat beordítani a tömegbe a pódiumról. Tóta W.-nek pedig szabad lehülyézni a fideszes szavazókat, már hosszú-hosszú évek óta.
Ezt mind lehet.
Amit nem lehet, Baranyait sértegetni nem lehet.
Hát sajnálom, egyiket sem lehet.
Nézd az embert, ha bántják, nem azt, hogy sajátod-e..
A szónak a gondolatot kell szolgálnia, nem pedig pótolnia azt - ahogyan Bergson olyan szépen mondja.

Olyan is volt, hogy azt híreszteltek a baloldali propagandisták, hogy Lévai Anikónak eltörte az állát a férje. Akkor Anikó bement a TV-be megmutatni, hogy jól van. Azóta nem foglalkozik a család ezekkel az aljas híresztelésekkel.

Demszky nem az aktuális barátnőjét verte meg, hanem a feleségét, Lévai Verát. Eltört az álla, úgy hallottam, vagy olvastam.

Nagyon jó volt ez a cikk. Jellemző a baloldali bolsik érzékenységére. Arról nem beszélnek, hogy minősíthetetlen hangon beszélnek velünk. Pl. Nagy Blanka Áder Jánossal. Erre keblükre ölelték, nevezetesen Dobrev Klára. A szellőztetőnek is bemutatták, Timmermansnak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés