Mi lesz a forinttal?

„A szokásos fordulattal mondhatnánk: vannak jó és rossz híreink. A jó az, hogy a magyar forint megmarad. Nem, bocsánat, ez sajnos a rossz hírek listavezetője: nyakunkon maradt törvényes fizetőeszközként, noha pénzfunkcióit csak részlegesen tölti be. Részlegesen, hiszen erőteljes értékvesztése miatt megtakarítási eszközként egyre gyengébben teljesít, amint azt a mind erősebb lakossági aggodalmak is jelzik. Ügyleti funkciót ellátja a forint, de a nagyobb értékű és hosszabb lejáratú tranzakcióknál újra gyorsul az euroizáció az üzleti gyakorlatban. Sőt, különös módon a forint hivatalos fizetőeszköz minőségét (vagyis: adót abban és csak abban lehet fizetni) maga a kormány csorbította az adófizetés megengedett devizanemeinek kibővítésével.

Marad tehát a forint, de a spontán euroizáció sokféle jegyével együtt. Azok egyébként tovább gyengítik a hazai monetáris politika hatásosságát, újból exponálva azt a kérdést, hogy mikor és hogyan lehetne csatlakozni a többi euróövezeti tagállamhoz. Azonban sem kormányzati készség, sem reális képesség nincs az euró átvételére. Sőt, most még az is minden korábbinál távolabb került, hogy akárcsak belépési céldátumot lehetne kitűzni.

Mostani helyzetünkben felesleges tehát elmélyednünk az euróátvétel ügyének immár másfél évtizedes vitájában; kár lenne itt taglalnunk a nemzeti valuta létéből adódó hátrányokat és előnyöket. Az utóbbiak között a legkomolyabb, nevezetesen a leértékelés – mint válságkezelő eszköz – akkor szokott előkerülni a vitákban, amikor éppen viszonylag stabil az árfolyam, ám elhalkul az érvelés válságos időkben, mint most is, amikor a kontrollját vesztő árfolyamesés következménye a válságnak, de további elmélyítője is.   

A forint tehát megmarad. Ám egyre csökken a térségben a kis nemzeti valuták száma a horvát, bolgár, majd a román belépést követően. A kisebb súlyú, lényegében egzotikus valuták mindig ki vannak téve a spekulációnak. Esetünkben viszonylag kis devizamozgások is komoly kilengéseket idézhetnek elő. Ne feledjük, hogy az euróövezeten kívül maradó tagországok között Magyarország – és így a forint – a legkisebb gazdasági erőt képviseli: az EU összesített GDP-jének a 2021-es állás szerint hazánk 1,1%-át teszi ki, a cseh részarány 1,7%, a lengyel 4,0%, a svéd 3,7%. Az sajnos jól látszik, hogy a térségben a közös európai fizetőeszközhöz képest a legnagyobb mértékben a forint gyengült az elmúlt évek során – a cseh korona trendszerűen erősödött, időszakos gyengülések ellenére.”

Nyitókép: Mandiner / Bod Péter Ákos