2017 júniusában is együtt voltak Ruandában, ahol a férje az országba visszatelepített rinocéroszok beszoktatásán és a helyi vadőrök kiképzésén dolgozott egy ideig. A tragédia napján, 7-én egy négyfős csapat tagjaként közelítették meg az egyik sebesült orrszarvút, a felbőszült állat azonban kitört, és Gyöngyi Krisztián a helyszínen belehalt a támadás okozta sérülésekbe.
„A halála napján, amikor elhagytam Afrikát, nagyon dühös voltam a kontinensre, amiért bár annyi boldog évet adott nekünk, elvette tőlünk a férjet, társat és apát. Ez a düh a hosszú hónapok alatt csillapodott, és ha orrszarvút látok, vagy olvasok róluk, ma már ugyanúgy megdobban a szívem. Krisztiánnak hatalmas vágya volt, hogy Estellának megmutathassa az érintetlen vadont. Nagyon bízom benne, hogy idővel teljesíthetem ezt a kívánságát, és mire visszatérünk Afrikába, lesz még mire rácsodálkozni a lányomnak. Többek között ezért született meg ez a könyv. Egy példaértékűen elhivatott, szenvedélyes, az igazságért mindig kiálló ember portréján, életművén keresztül talán ráirányíthatjuk a figyelmet arra is, hogy a természet- és állatvédelem nem egyszerűen egy divatos téma. A Föld forrásai végesek, a jövőnket éljük fel az elpazarlásukkal.”
(Balogh Boglárka: Az orrszarvúk hajnala. Scolar Kiadó, 2022)