Hova fokozódhat most a háború?

2022. szeptember 21. 13:45
Az orosz vezetés most megadta a választ a harkivi ellentámadás miatt ránehezedő hazai politikai nyomás enyhítésére, de a teljes mozgósítás óriási társadalmi és anyagi terheit egyelőre nem vállalta fel.

Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész írása

 

Szélsőséges vélemények hangzottak el az ukrán ellentámadás mindkét fél számára megdöbbentő méretű sikerei nyomán. Az egyértelmű volt, hogy az első fázis visszavonulása után egy második kudarcot a neki tulajdonított teljhatalom ellenére sem hagyhat figyelmen kívül Putyin elnök, és változtatnia kell az eddigi „különleges katonai műveletben” katonai feltételein is. A meglepő módon tegnap estéről ma reggelre halasztott Putyin beszéd után Szergej Sojgu, honvédelmi miniszter ismertette a részleteket.

Oroszország-szakértők már a tegnap bejelentett törvénymódosítások kapcsán felhívták a figyelmet, hogy az orosz vezetés el fogja rendelni legalább a részleges mozgósítást,

amely a konfliktus magasabb szintre emelésével, eszkalációjával jár elkerülhetetlenül együtt.

Ugyanis Oroszország és Ukrajna között – legalábbis orosz szempontból – nem egy hagyományos háború folyt, hanem egy „különleges katonai művelet”. Ez a sokszor cinikusan említett különbség azért fontos, mert a megnevezés egyértelműen Csecsenföld elszakadásáért vívott küzdelmével (1994-95 és 1999-2000) állította párhuzamba az ukrán konfliktust. Így nem került sor hadüzenetre, sorkatonák lehetőség szerint nem vettek részt (orosz oldalról) a harcokban, és a civil infrastruktúra elleni támadások sem voltak olyan mértékűek, mint amit a katonai képességek lehetővé tettek volna.

Ez utóbbi ugyan megváltozott a harkivi ellentámadás nyomán, azonban érdemes párhuzamot vonni a NATO jugoszláviai légitámadásaiban bombázott célpontok listájával. Ezen az első naptól kezdve a hidak és a rádióállomások éppúgy szerepeltek, mint a teljes elektromos hálózat.

Ez persze nem menti fel Oroszországot az agresszió alól, de a teljes képhez és az orosz lépések megértéséhez szervesen hozzátartozik. A bejelentett döntés politikai és retorikai eszközeinek további elemzése meghaladja jelen írás kereteit, ezért a továbbiakban a katonai következményekre koncentrálok.

Az első és talán legfontosabb, hogy az orosz alakulatokról a sajtóban megjelent számok tartalmazzák a harcoló alakulatok ellátását és támogatását végző egységek létszámát is. A modern konfliktusok jellegzetessége, hogy a harcolók és kiszolgálók aránya akár az egy a nyolchoz-tízhez arányt is elérheti.

Bár az orosz hadseregben ez az arány alacsonyabb, mégis

az ukrán konfliktus kapcsán emlegetett 200 ezer katona alig fele vesz részt közvetlenül a harcokban.

Ehhez jön még a „népköztársaságok” körülbelül 30 ezer főnyi ereje, ahol ugyanez a helyzet. Orosz szempontból – az elavult doktrínák és eszközök mellett – ez az óriási, ezer kilométer feletti arcvonalhoz képest alacsony létszám az egyik oka a jelentős méretű orosz sikerek elmaradásának.

Hivatalosan az orosz hadsereg még békeállapotban van. Ugyanis a modern hadseregek a mai napig a tömegen alapulnak, amely keretét, vázát képezik a békeidőben is szolgáló hivatásos és szerződéses katonák, amelyet háború esetén „duzzasztanak fel” a behívott és kiképzett civilekkel. Ezen a területen a modern hadseregeknél jelentős problémát szokott okozni a modern eszközök összetettsége. Nem véletlenül hívták fel a figyelmet szakértők arra, hogy az orosz támadás megindulása után beérkezett nyugati fegyverek kezelésének elsajátítására legalább hat hónap szükséges.

Az elégtelen orosz erőkhöz két tényező járult hozzá. Az egyik az orosz szárazföldi erők lassú modernizációja. A modern társadalmak, különösen az atomkorban, elkerülhetetlenül másképp állnak a háborúkhoz, mint elődeik. Nem véletlen, hogy még tartott a vietnámi háború, amikor az Egyesült Államokban 1973-ban megszüntették a sorozást. Ezt felismerve ugyan Oroszországban is megindult egy lassú folyamat, amelynek során egyre több kontraktnyiknak nevezett hivatásos katona jelent meg a szárazföldi erőben, azonban a folyamat magas költségekkel járt és ezért lassan haladt. Így

a „különleges katonai műveletre” kizárólag a szerződéses és hivatásos katonák voltak bevethetőek,

belőlük pedig egyszerűen nem volt több.

A másik tényező a jogi háttér volt, amely korlátozásai a mozgósítás bejelentésével megszűntek, és a teljes orosz fegyveres erő bevethető. Ennek alátámasztására szolgálnak a szeptember végén megtartandó népszavazások az Oroszországhoz csatlakozásról.

A mozgósítás részleteit Szergej Sojgu honvédelmi miniszter ismertette. Ezek szerint a 2 millió tartalékosból 300 ezret mozgósítanak, kizárólag azokat, akik kaptak már katonai kiképzést. További korlátozást jelent, hogy diákokat nem visznek el, és elsősorban a korábbi tapasztalatokkal rendelkező tartalékosokat hívnak be (a hírek szerint elsősorban a tüzérséghez, a páncélos csapatokhoz stb.) Ez alól felmentést jelent, ha az illető a hadiiparban dolgozik. A behívottak további felkészítések után kerülnek a csapatokhoz: ez arra utal, hogy az idő nem sürgeti az orosz felet, és az erősítés így az ősz végére kerülhet a harcoló alakulatokhoz.

Ezzel a lépéssel az orosz vezetés megadta a választ a harkivi ellentámadás miatt ránehezedő hazai politikai nyomás enyhítésére,

de a teljes mozgósítás óriási társadalmi és anyagi terheit egyelőre nem vállalta fel.

Amit még érdemes figyelni, hogy a tervezett és a krími mintát követő, Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazások milyen földrajzi határral kerülnek lebonyolításra. Hogy a lakosság a teljes megye közigazgatási határain belül, vagy a tényleges orosz irányítás alatt álló területekről dönt-e. Ez utóbbi nyomán az a furcsa helyzet állhat elő, legalábbis orosz jogi szempontból, hogy a hazájukat védő ukránok hirtelen orosz területek meghódításáért fognak harcolni. Ez pedig azért jelent minőségi változást, mert a döntés hatályba lépésétől kezdve az orosz katonai doktrínák fognak rájuk vonatkozni, ideértve a tömegpusztító fegyverekről szóló előírásokat is. Nem véletlenül hangsúlyozta ki Putyin elnök beszédében, hogy nem blöfföl.

Végezetül van egy várható és eddig nem nagyon említett következménye a mozgósításnak. Ez pedig az orosz hadüzenet vagy ezzel egyenértékű diplomáciai dokumentum, amely megállapítja a hadiállapot bekövetkeztét. Ez a hadijog szerint jelentősen kibővíti a felek mozgásterét, elsősorban az oroszokét. Bár a jogi követelmények (ld. zaporizsjei atomerőmű elleni támadások) eddig sem játszottak kiemelt szerepet,

a jelenleginél rendezettebb jogi viszonyok jelentős propagandaértékkel bírnak.

Ez utóbbi azonban gyakorlatilag ellehetetleníti az eddig a fű alatt folytatott együttműködést, például az Európába irányuló orosz gázszállítást ukrán területen keresztül, így kérdéses, sor kerül-e rá.

Egy dolog biztos: az ukrán háború egy új, és az eddigieknél is nagyobb pusztítással fenyegető szakaszába lépett.

 

Nyitókép: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov

Összesen 59 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Végső soron bárhová fokozódhat. A Nyugat felelőtlensége egyszerűen határtalan. Nyakig benne vannak már a háborúban.

Putyin és Oroszország fut a valamikori status quo után.

Atomerőmű, mint célpont? Ezek felelőtlen állatok. Az iskolák, kórházak fedezékéből ágyúzás sem volt semmi.

Már nem is bánnám, ki min keres, csak legyen már vége és NE legyen a szomszédban USA gyarmat. Az orosz valahogy kevésbé érdekel, de nem is jönnének a határig.

az osszeset amelyiket a hoholokra pocsekoltak

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés