Aki Attila hun király koráról forgatna sorozatot – Baumgartner Ádám a Mandinernek

Nyitókép: Harcjelenet forgatása

Baumgartner Ádám (1988) író, forgatókönyvíró, történelmi hagyományőrző.

*

Úgy tudom, történelmileg hiteles filmsorozatot álmodott meg, ráadásul Attila hun király korából. A népvándorlás kora kiemelten foglalkoztatja a szélesebb magyar közvéleményt is. Miről van szó pontosan?

Gyerekkorom óta rajongok a történelemért, ezért is lettem 2006-ban történelmi hagyományőrzővé. Rá kellett döbbennem, hogy ez a hobbi egy buktatókkal kövezett út, mely a folyamatos tanulásról és fejlődésről szól, de nem adtam fel. Tíz év kellett ahhoz, hogy munkám első gyümölcse beérjen:

az általuk forgatott dokumentumfilmben. Ez a szerep fordította az érdeklődésemet a hun korszak irányába, és később ez vezetett ahhoz a felismeréshez is, hogy képes vagyok megmutatni ezt a korszakot a világnak úgy, ahogy azt eddig nem láthatták: pontosan ábrázolva.

Miért fontosak ön szerint a történelmi filmek?

Minden történelmi film befolyásolja az emberek történelemtudatát, ezért törekedni kell az adott korszak lehető legpontosabb bemutatására. Egy egyszerű példával élve: sokan hiszik azt, hogy a kardok nagyon nehezek voltak, a páncélok pedig annyira bekorlátozták a lovagok mozgását, hogy daruval kellett őket lóra tenni. Ezeket a tévhiteket meg lehet erősíteni vagy el lehet oszlatni. Ugyanígy egy-egy ember megítélése is változhat attól függően, hogy az illető milyen szerepben jelenik meg a képernyőn.

Ahhoz, hogy büszkék lehessünk arra, akik vagyunk, elengedhetetlen az, hogy büszkék legyünk az elődeinkre. Hősöket kell adni az embereknek, izgalmas és élvezhető történetek formájában úgy, hogy közben nem hintünk el téveszméket.

Miben különbözik az ön koncepciója a kutatócsoportok időnként felbukkanó, egy-egy korszakot bemutató alkotásaitól, vagy éppen a mainstream történelmi filmektől?

Én úgy látom, hogy ma az általános vélekedés az, hogy ami tudományos, az nem szórakoztató; ami pedig szórakoztató, az nem tudományos. A dokumentumfilmek – annak ellenére, hogy többségében szakmailag relevánsak – egy-két kivételtől eltekintve vagy ingyenesen elérhető vágóképekből dolgoznak, vagy igyekeznek a lehető legolcsóbban leforgatni valamit, ami történelminek látszik. Játékfilmek esetében a filmkészítők óvatosak és nem szeretnek kockáztatni: azt hasznosítják újra, ami már egyszer bevált, a történelmi filmek esetében sajnos sokszor a téveszméket. Egy szemléletes példa erre, hogy a történelmi filmben az a harcos, akinek kard lóg az oldalán. A valóságban a kard a kevesek fegyvere volt, aminek megfelelő használatát hosszú időbe telt elsajátítani.

közben pedig egy olyan történetet mesél el, mely egyszerre izgalmas, magával ragadó, itt-ott borzongató és minden szempontból illeszkedik a bemutatni kívánt korszakba, Attila hun nagykirály korába. Miután autodidakta módon elmélyedtem a forgatókönyvírásban, az eredeti tervem egy olyan sorozat elkészítése volt, ami Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember című művén alapszik. Sajnos be kellett látnom, hogy ez túl grandiózus terv volt első filmes megvalósításhoz. A hunok kora az arany korszaka volt, így Attila udvarának bemutatása még úgy is költséges, hogy a filmen nem muszáj mindennek anyagában és kivitelezésében korhűnek lennie, elég annak látszania.

Az új projekt, az Isenbrand saga a germán alattvalók szemén keresztül mutatja be a korszakot. Kevesebb pompa, kevesebb csillogás, de ugyanolyan izgalmas és kalandos történet Attila legendás uralkodása köré építve.

Hol tartanak a megvalósításban? Mikor és hol jelenne meg az első rész a tervek szerint?

Fogalmazzunk úgy, hogy jelen pillanatban ez egy szerelemprojekt. Alkotótársammal, Krasznay Zoltánnal önerőből, támogatók nélkül álltunk neki a forgatásoknak. Eddig egy mood film készült el, ami a megálmodott sorozat hangulatát mutatja be, azóta pedig leforgattunk egy harc fókuszú jelenetet, melynek jelenleg az utómunkái zajlanak. Amennyiben ezzel az elsősorban YouTube-ra szánt jelenettel sikerül támogatókat szereznünk, a következő lépés egy kisfilm elkészítése lesz, ami a történet előzményeit mutatja be a nézőknek.

Ezután kezdődhetnek majd a sorozat előkészületei. Lépésenként haladunk, és mindig az aktuális feladatra koncentrálunk, ezt másképp nem lehet.

ehhez pedig újra kell alkotni az adott korszak minden bemutatni kívánt területét, például a korabeli harcmodort is.

A tesztforgatás

Mit lehet tudni a harcjelenetekről?

Nincs történelmi film korhű harc nélkül. Az, amit a filmvásznon látunk, hogy két sereg egymásnak rohan és egyéni párbajokra bomlanak az alakzatok, nagyon messze áll a valóságtól. A nézők így múlandó hősöket kapnak, mert elveszítik az embert. Mi

Én a pajzsommal nem csak magamat, hanem a balra mellettem állót is védem. Aki pedig a jobbomon áll, pajzsával engem is véd. A csatatéren a hadrend alapja az alakzat. Lehetek akármilyen jó harcos, egyedül bizony halálra vagyok ítélve. A bajtársaimmal együtt azonban bármire képesek lehetünk.

Az egyén képességeit párbajokban és rajtaütésekben fogjuk megmutatni. A párbajok alapja is a rekonstrukció lesz, mivel a korabeli fegyverhasználat rengeteg új és érdekes lehetőséget tartogat magában. Ahogy említettem,

de a lőfegyverek széles körű elterjedése előtt, a lándzsa volt az egyik legelterjedtebb fegyver.

Így mi a kardot másodlagos fegyverként fogjuk bemutatni, mely rangot és képzettséget jelöl: akinek ez lóg az oldalán, azt jobb nem felbosszantani. Emellett meg fogjuk mutatni a fegyverek valós használatát is: a megszokottal ellentétben nálunk nem fog szikrázni az acél. A kard nem arra való, hogy fűrészesre verjék az élét. Aki karddal harcol, annak lesz pajzsa is, az őt megillető helyére kerül ez a méltánytalanul elhanyagolt eszköz, mely a múltban az élet és a halál között jelentett különbséget.

Egy álom megvalósításán dolgozunk: szeretnénk megmutatni, hogy egy történelmi film, illetve sorozat lehet tudományos szempontból is értékelhető, és a nézők tanulhatnak is belőle, mialatt magával ragadja őket a hányattatott sorsú harcos, Isenbrand története.