Jellegzetesen szemforgató magyaros technika

„Érdeklődve figyelem a kormánynak az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében benyújtott módosító javaslatát, amely az alapítványi egyetemek kuratóriumi kádereinek korlátozó koncepcióját tartalmazza.

Innentől csak az a kérdés, hogy vajon a magyar kormány magáról állítja-e ki a »hülye, simlis, és azt hiszi, hogy a legócskább trükkökkel mindenki átverhető« flepnit, avagy a magyar kormány az Európai Bizottságról állítja-e ki a »hülye, leépült és a legócskább trükkökkel átverhető« tanúsító iratot. Mint kiderült, a

nem kell távozniuk az alapítványi kuratóriumokból, elég, ha személyes érintettség címén az adott döntéshozatalból kilépnek.

Ez azt a jellegzetesen szemforgató magyaros technikát jelenti, hogy ilyen esetben az érintett (vagyis a politikus) szemérmesen lesüti fényes tekintetét, s kimegy a folyosóra, ameddig a döntést meghozzák a kurátorok, de alkalmazhatják ennek a szemérmetlen és pofátlan gyakorlatnak valamilyen folklorisztikus változatát. Így születik meg aztán a megkérdőjelezhetetlenül objektív, elfogulatlan és abszolút tárgyilagos döntés, hiszen »odabent« maradottak közül senki sem sejti, nincs is fogalma róla, hogy „odakint” az érintett politikus (aki folyósói magányában épp telefonál valakinek) és annak hatalmas főnöke milyen döntést tekintene egyedül helyesnek és elfogadhatónak.

Igaz, akik az objektív és elfogulatlan, politika- és ideológiamentes döntéseket meghozzák, azokról a kurátorokról tavaly még maga Orbán Viktor mondta el kitörő lelkesedéssel, hogy az egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumaiba világnézeti (nem ám szakmai!!!) alapon válogatták össze a tagokat. Ezeket, tehát a szobában bent maradottakat nevezi a köznyelv arab eredetű szóval megbízható mamelukoknak, azaz

Mert például Vidnyánszky Attila, az SZFE kuratóriumának elnöke, avagy Rátóti Zoltán, az SZFE kuratóriumának tagja, balkézről az intézmény rektora nem politikus, így ahogy eddig sem, nyilvánvalóan ezután sem merül fel esetükben olyan döntés meghozatala, amely esetén fennáll az összeférhetetlenség, ugyanis – idézve a módosító javaslatot - »aki a feladatai pártatlan, tárgyilagos és elfogulatlan ellátására gazdasági érdeke vagy bármely egyéb közvetlen vagy közvetett személyes érdeke vagy körülménye miatt (ideértve a családi, érzelmi okokat, politikai vagy nemzeti hovatartozást is) nem vagy csak korlátozottan képes, köteles tartózkodni minden olyan tevékenységtől, amely az alapítvány vagy a csatlakozó vagy mindezek számára közvetlen vagy közvetett módon vagyont juttató érdekeivel ellentétes lehet«.

A sok példa közül nyilvánvalóan ez a fent jelzett

mondatta például Vidnyánszkyval, persze kizárólag szakmai alapon adresszálva egy kollégának, hogy »én nem fogom soha tudni megmagyarázni neki, mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység«, amely érvelés messzemenően helytálló, s az ilyen és ehhez hasonló argumentumokat az Európai Bizottság bizonyára helyénvalónak találja, minthogy az efféle »pártatlan, tárgyilagos és elfogulatlan« egyetemi-szakmai diskurzus tradicionálisan illeszkedik a magyar szokások és hagyományok felsőoktatási rendszerébe.

Szóval az Európai Bizottság állítja ki a bizonyítványt, avagy a kormány?”

Nyitókép: Ursula von der Leyen és Orbán Viktor/MTI