Talán csak egyszer jönnek össze a dolgok egy rendező életében. Az időjárás, a korszellem, a főhős karaktere, a színész karizmája, a forgatási véletlenek, mint egy ritka bolygóegyüttállás, pedig András Ferenc esetében erre már öt évvel a Dögkeselyű előtt is volt példa.
Ha már tűzijáték, az augusztus 20-ához éppúgy hozzátartozik a Veri az ördög a feleségét, mint Kevin a karácsonyhoz, very tökéletes, mondhatni, egyetlen porcikája sem kopott el azóta.
A Dögkeselyű más sztori, már vannak a film szövetéről mókásan lefittyenő jelenetei, kicsit lejárt a szavatossága is, de ez ahelyett, hogy rontott volna a fogyaszthatóságán, bukét adott neki. Olyan a Dögkeselyű, mint az elfelejtett rúzsos sajt: dolgozik a Brevibacterium linens, az élőflóra új szinteket ad az ízélménynek.
Szinte érthetetlen, hogyan ment át a korabeli cenzori szűrőn egy 1982-es, vérbeli bűnfilm,