Egy oktatáspolitikai vízió a Tanuláskutatóból

„Milyen lehet 2022-ben egy magyar oktatáspolitikai vízió? Az alábbiakban olvasható a Tanuláskutató Intézet kísérlete. Célja, hogy párbeszédet indítson el.

Vízióra nagy szükség van. A COVID-19 járvány óta a világ rögtönöz és működtetésre összpontosít az oktatás területén. A globális trendekre – különösen a technológiai áttörések által az oktatásba hatoló energiákra – nyitottan fogalmaztunk meg olyan hazai fejlesztéseket, amelyek áttörésszerű erővel alakítanák ki a XXI. századi magyarság versenyképes tanulási rendszerét.  

A vízió

A cél az, hogy 2030-ra a magyarok birtokolhassák a legversenyképesebb tanulási rendszert Közép-Európában, azaz minden Kárpát-medencei magyar képes legyen arra, hogy élethossziglani tanulási igényeihez megfelelő információhoz és kínálathoz jusson, beleértve a digitális és hibrid képzéseket is. 2030-ra minden Kárpát-medencei magyar számára legyenek nyitottak és elérhetőek azok a finanszírozási és kommunikációs lehetőségek, amelyek használatával bárhol, bármikor, bármivel minőségi tanulásba kapcsolódhat.

A képzési kínálat olyan szerkezetben épüljön fel, ami elismeri a korábbi tanulmányokat, beszámítja a gyakorlati munkatapasztalatot és rugalmasan alkalmazkodik a dolgozó és/vagy családot nevelő emberek időbeosztásához. A fentiek eredményeképpen a tanulás súlypontja a dolgozó felnőttek felé mozduljon el. Váljon ismeretlenné a „kárba veszett” vagy nem elismert tanulás. 

A képzési kínálat – részben állami támogatásra, hitelezésre és olcsó digitális megoldásokra támaszkodva – teremtse meg a tanulás világában a bőség gazdaságát, és szakítson a szűkösség gazdaságát jellemző szelekciós, kizárásos megoldásokkal. 

Ez a vízió már nem intézményfejlesztésről és épületekről szól, hanem a meglévő rendszerek és technológiák olyan felhasználóbarát integrálásáról, amely a magyar munkaerő versenyképességéhez szükséges tudást elérhetővé teszi mindenki számára.”

Nyitókép: Corvinák